Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

XI. Új állam születik a medencében

területek visszatérése miatt szenved leküzdhetetlen nyersanyaghiányban. Már rögtön az első esztendőben bebizonyosodott, hogy a szlovák területek cukorrépa termelése sem mennyiségi, sem minőségi tekintetben nem felelt meg a gyárak szükségleteinek. A gyárak összesen 4,800.000 métermázsa cukorrépára számítottak, de a termelők csak 3,900.000 mélermázsára kötöttek szerződéseket, de a lekötött mennyiségből is csak 3,400.000 métermázsát szállítottak le. A gyárak tehát 1,400.000 mázsával kevesebb nyersanyagot kaptak, mint amennyire számítottak. Szlovákiában a belső fogyasztást leszámítva, 160.000 métermázsa cukor kivitelére számítottak, de a remélt mennyiséget 60.000 métermázsára kellett csökkenteni. A kormányzat azonban nehezen mondott le a cukorkivitel ilyen lényeges csökkentéséről, annál is inkább, mivel a cukorért devizákat szerezhetett. Ezért aztán bevezették a korlátozott cukorfogyasztást. Ugyanakkor a sors iróniája volt, hogy sok vidéken még a megtermett cukorrépát sem tudták a -gyárak átvenni. Elsősorban a magyar határok mentén volt ilyen a helvzet, főleg pedig a Nagysuránnyal határos vidékeken. Ezek a vidékek még 1938 elején a surányi cukorgyárral szerződtek. A határok elszakították őket a gyártól, s mivel a vasutak és országutak kivétel nélkül délre, a magyar területek felé futottak, máshová nem lehetett a répát szállítani, csak délre. A magyar kormányzat beleegyezett abba, hogy a gyár átvegye a répát, amiért Szlovákia elsősorban hüvelyeseket kért cserébe. Még a cukoriparnál is nehezebb a bőrgyártás helyzete. Itt a behozatali szükséglet bőrben 5,240.000 m

2 bőrt és 812.000 kg talpat tesz ki a magyar területek hazatérése után. Szlovákia maga csak 2,260.000 m

2 bőr és 17.200 darab talpat tud előállítani, amikor a talpszükséglete darabokban 37.500. A cserzéshez is csak behozatal útján tudja a legfontosabb nyersanyagokat beszerezni, sőt a szükséges ^sírokhoz és olajokhoz, valamint kémiai anyagokhoz is csak behozatal árán jut. A cementgyárak a változás után 50 százalékkal csökkentették termelésüket. Az ő sorsukra jutottak a téglagyárak is. Ezek tragédiáját a „Slovák" c. hivatalos lap 1939 december 31-én a következőképen mondja el: „Az elcsatolt területekkel nagyobb piacot veszítettünk, mint amennyivel csökkent a téglaipar kapacitása az elcsatolt téglagyárak ki375