Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

X.Magyarország a két háború között

iegíntenzívebb termelést folytatják, kertészkedést és állattenyésztést, a külső üzemkörön pedig szemtermelést. Adorján megelégedett ennek a felfedezésnek újszerűségével. Kissé mereven helyezkedett üzempolitikai alapra azokkal szemben, akik a föld problémáját szociálpolitikai szempontból, illetőleg szociológiai szempontból is tekintették. Felfedezése nem is érvényesülhetett szociológiai szempontok nélkül. így történt, hogy ezt az új szempontot szociologi&usabb szakemberek, Kovács Imre és Kerék Mihály építették tovább. Ilyenformán, Kerék Mihály legutóbbi, 1942-ben megjelent „A földreform útja" című könyvében már szintetizálva van a földreform és az új üzempolitika. Kerék Mihály átveszi a külső és belső üzemkörökre áttérés üzempolitikai elvét. Ellenben felismeri, hogy erre a mai állapotban áttérni lehetetlenség. Mezőgazdaságunkat egyrészt csak külső üzemkörrel termelő extenzív nagyüzemek, másrészt csak belső üzemkörrel termelő apró üzemek teszik, viszont az egész mezőgazdaságot be kell állítani erre. Végre kell hajtani a földreformot, de egyrészt szövetkezeti alapon, másrészt pedig vissza kell térni a nyomásos rendszerhez. A nyomásos rendszer felújítása egy szövetkezeti termelésben teszi csak lehetővé a termőterületek beosztását külső és belső körökre, s a termelés egységes irányítását e két üzemkörön. Kerék Mihály terve olyan megoldás, amely szintézisben egyesíti a földbirtokpolitikai és üzemtechnikai szempontokat, mégpedig úgy, hogy egyik szempontot sem lehet többé kijátszani a másik ellen A terv kész tehát, mely valószínűleg megoldhatja a magyar közgazdaság legnagyobb gazdasági problémáját. Ez a probléma egyforma jelentőségű mind az agrár, mind az ipari termelés szempontjából. Ha megoldódik, valószínűleg felemeli agrártermelésünk színvonalát, és ez újabb belső piacokat teremt az ipari termelés számára. Az együttes, ipari és mezőgazdasági emelkedés függ hát e terv, illetőleg probléma megoldásától.