Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

X.Magyarország a két háború között

A bányászüzemek Az alkalmazottak A termelés értéke száma száma milliókban 1924 85 48.131 175.0 1925 85 35.954 137.9 1926 81 36.364 146.6 1927 83 36.188 161.4 1928 84 36.797 163.5 1929 87 38.509 176.7 1930 85 34.854 147.3 1931 98 35.310 133.3 1932 103 34.298 122.1 1933 113 35.555 117.5 1934 112 37.384 122.7 1935 118 37.709 129.3 1936 127 39.993 150.7 1937 125 43.437 175.1 1938 117 44.679 183.6 1939 125 51.041 249.5 A húszesztendős fejlődésben első állomásnak az 1924-es esztendő tűnik fel. A bányaüzemek számának a fejlődése megáll, majd néhány üzemmel visszaesik, minden bizonynyal a bizonytalan pénzügyi válságban, az inflációban mennek tönkre. Ez azután megérzik mind az alkalmazottak számán, mind pedig a termelt érték nagyságán, visszaesik mind a kettő. Azután némi emelkedés következik, majd 1929-ben, a világválság elején mutatkozik ismét zavar, s utána lassú és kitartó emelkedés. Az üzemek száma 76 százalékkal növekedett, a termelt érték 72 százalékkal. Ez a két tényező tehát egyensúlyban emelkedett húsz esztendő alatt. A munkások száma ugyanakkor csak 16 százalékkal emelkedett I A bányászat értékemelkedése tehát a termelés lacionalizálásával és az értéktöbblet fokozott elhódításával történt a két világháború között. A maradékország bányászata tehát elsősorban a magyar bányászok munkája révén emelkedett ki a trianoni sújtottságból. Erre a háború utáni sztrájkok nagy számából is következtetni lehet. Csak nagy harc után szorították a munkások az üzemeket arra az üzemi szociálpolitikára, amely ma mindenki előtt a legelemibb szükségletnek és természetes jelenségnek tűnik fel. Ha a bányászati ágak közül kivesszük a szénbányászat adatait, akkor csak a szén oldaláról világítjuk meg az iparosodás alakulását a világháború után. A világháború után. 331