Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

IX. A medence szétszakított részei

vagy tízszer nyomorultabb, mert Európában egyetlen olyan proletár sincs, aki munkáját öt évre előre eladná. Nálunk a felszabadult jobbágyoknak tíz százaléka évekre előre elad la munkáját. Száz parasztgazda közül alig van tizenhat, eki az rdét végrehajtás nélkül fizetné, vagy a nélkül, hogy eladja földjét, marháját vagy kézimunkáját. Európának egyetlen munkása sem adja el munkáját oly hallatlanul barbár olcsósággal, mint a mienk." Ez az állapotrajz a jobbágyfelszabadítás utánról való. Az ország valóban keleties és barbár viszonyok között élt. A jobbágyterhek nemhogy csökkentek, hanem még fokozódtak is, még a XX. század elején is. 1907-ben azután a parasztság véres lázadásban tört ki, tiltakozván elviselhetetlen terhei ellen. A lázadást csak a katonaság tudta elfojtani tízezer román paraszt lemészárlásával. Mármost vegyük mindehhez figvelen be, hogy a magyar szabadságharc a XIX. század első felében Romániában 1,500.000 hold földet juttatott magyar földesúri birtokból a román jobbágyságnak a jobbágyfelszabadítás során, óriási nívókülönbség mutatkozik hát Erdély és a kongresszusi román királyság viszonyában, még a két területen lakó románság életszínvonalában is. Mindezekután izgalommal tölt el bennünket a kérdés: mi lett Erdély sorsa, miután a kongresszusi királysággal összeházasították ? A két terület viszonya gonddal és aggodalommal töltötte el a román politikát is. Bratianu miniszterelnök hirdette: „A fiatal román népnek új kultúrát kell meqteremtenie a régi királysáaban érvényesülő francia, Erdélyben a magyaron keresztül érvényesülő germán és az ország keletén feltalálható rzláv kultúra helyén. A réai kultúrrk megszüntetése legjobban úgy valósítható meg, ha elvonjuk alóluk a gazdasági alapot. íny leszeaémiítjük az illető réqi kultúrául népeket, s visszavetjük kezdetleges életmódokba, süllyedésbe, meqhasonlásba és társadalmi züllésbe. így lesz a magasabb kultúrából rom. amelyen felépülhet azután az új és egységes román kultúra." PokoM procramm ez. Csak román politikus k^nos ilyen pokoli nviltságra. Végeredményben a csehek politikája is U£?vanezekel a célokat szolgálta a Felvidékkel. De a csehek sokkal s'mábban hajtották végre programmiukat. A románok nyiltan bevallották céljaikat. Le kell rombolni a 304