Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VII. Gyarmatosítás a kiegyezés illúziójával

dencéjét. lïy nagy tömegeket még nem hordozott a medence­ország. A népszaporodásból kifolyólag egyre nagyobb munkaalkalmakra lett volna szükség, tehát intenzívebb ipa­rosodásra és földreformra. A magyar kormányzat igyekezett javítani a közgazdaság népességeltartó erejét. A mult szá­zad utolsó tizedében nagyvonalú iparpolitikájával és telepítő kezdeményezéseivel, valamint egyes tájak gazdasági fejlesz­tésével kísérletezett. Mivel az északi, nemzetiségi területek népességeltartó ereje volt a leggyengébb, elsősorban ezeknek a tájaknak a közgazdaságát igyekezett fejleszteni. A szlo­vák nemzetiségű vidékeken nagyvonalú iparfejlesztő poli­tikába kezdett, Kárpátalján pedig a ruszin vidékeket a ti­roli hegyvidéki agrárkultúra színvonala felé terelte. A föld­művelésügyi kormányzat egy kiváló gazdasági szakembert, Egan Edét küldte ki e vidék megszervezésére, aki rövid idő alatt nagyszerű eredményeket ért el. Ugyanakkor — láttuk — Ausztria minden eszközzel, iparpolitikai és pénzpolitikai eszközökkel arra törekedett, hogy gátolja a medenceország iparosodását, első ellensége volt hát a medenceország né­pességeltartó ereje kifejlődésének. Ebben a tekintetben egy­formán gyilkos politikát folytatott a medence minden nem­zetiségével szemben. Elsősorban tehát Ausztria fokozta ipari tekintetben a liözép-Dunamedence viszonylagos túlnépese­dését, és hajtotta kivándorlásra az itt lakó népeket nemze­tiségi különbség nélkül. A magyarságot ugyanakkor még két külön baj súj­totta. Elsősorban az, hogy a nemzetiségek vidékéről állandó rajok ereszkedtek a termékenyebb magyar területekre, és fokozták a magyar földmunkásság megélhetési válságait. Másodsorban a nagybirtok, mely magyar területekre ter­peszkedett, csökkentette a magyar tájak népességeltartó ere­jét, és szorította kivándorlásra a magyarságot, mely olyan tömegekben szorult a tengerentúlra, mint az összes többi nemzetiségek együttvéve. Kossuth Ferenc nagy iparfejlesztő politikája 120.000 munkást akart otthon megkötni. A ki­vándorlás méreteire álljon itt néhány adat. Kivándorolt 1901—1905-ben átlag 1906—1910-ben „ » 85.000 lélek 125.000 „ 64.000 „ 105.000 „ 97.000 „ 1911-ben 1912-ben 1913-ben •m

Next

/
Thumbnails
Contents