Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VII. Gyarmatosítás a kiegyezés illúziójával

világfi ja meg. Ebből tűnik ki a képződés üteme elsősorban. Az adatok a következő fejlődésről tanúskodnak: A pénzintézetek takarékbetétei: A pénzintézetek takarékbetétei : Bankok Földhitelintézet Takarékpénztárak Szövetkezetek összesen c z e r forintokban 1867 2.147 — 69.118 1.370 72.635 1870 6.734 — 121.504 3.258 131.486 1875 22.469 169 175.444 3.848 211.930 1880 35.638 423 275.801 11.331 323.193 1885 54.474 660 355.290 18.200 428.624 1890 93.535 1.113 452.835 28.997 576.480 1895 141.105 565.132 37.553 743.790 1900 208. 315 666.381 43.283 917.979 Az első két esztendő adatait egybevetve azt látjuk, hogy nagy lendülettel indul a tőkeképződés, különösen a bankoknál, természetesen csak viszonylagosan. A takarékbetétek összege nem nagy, kettő, illetőleg hatmillió, de a két összeg viszonyában háromszázszázalékos gyarapodást mutat. A takarékpénztárak messze nagyobb betéteket kezelnek az országban s itt, mintegy százszázalékkal emelkednek a betétek a kiegyezés után 1870-ig. A szövetkezeteknél valamivel több a gyarapodás, mint száz százalék. A végső eredmény is közeljár a megduplázódáshoz. A továbbiakban már nem ilyen gyors a viszonylagos fejlődés, ám elég jelentős összegek halmozódnak fel a bankok, takarékpénztárak és a szövetkezetek kezelésében. A pénzintézetek közül mindvégig a takarékpénztárak vezetnek. Ezek gyűjtik a legnagyobb tőkéket, és bocsátják a közgazdaság rendelkezésére. A háromfajta pénzintézet betétei mérik hát a KözépDunamedence közgazdaságának tőkeképző erejét. A fejlődés nem áll előttünk teljességében, csupán általános irányát látjuk az adatokból. A Közép-Dunamedence: pénzgyarmat. A pénz és tőke fejlődéséről más képet kapunk, ha a pénzintézetek alap-, valamint tartaléktőkéinek fejlődését vizsgáljuk meg. A bankok, földhitelintézetek, takarékpénz16 Jóľsilc Lajos: A Közép-Dunamedcnre közgazdasága-