Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VII. Gyarmatosítás a kiegyezés illúziójával

Korlátolt f o r g a i mú birtokok 1870 1900 Növekedés katasztrális holdakban Kincstári birtok 2,723.012 3,191.594 467.582 Városi és községi birtok 6,325.632 8,674.726 2,349.044 Egyházi birtok 1,288.612 2,506.275 1,417.663 Vallás- és tanulmányalapbirtok 385.682 291.203 Hitbizományi birtokok 463.352 2.363.822 1.700.470 Összesen: 11,186.340 17,027.625 5,934.759 A medenceország agrártermelő viszonyainak legszomorúbb fejlődési irányát fejezik ki ezek az adatok vagyis: a kötöttforgalmú birtok roppant megnövekedését. Egy csoport, mégpedig a vallás- és tanulmánybirtok kivételével minden csoport óriási növekedést mutat. A vallás- és tanulmányalap azért nem növekedett, mert az idetartozó területen néhány új községet telepítettek. A kincstári birtok majdnem félmillió holddal növekedett, a városi birtok majdnem két és félmillióval. Főleg Szeged és Debrecen adatai szerepelnek itten. Ezeken a területeken kis parasztbérletet alakítottak elég nagy számmal, s így e csoport megnövekedése nem volt antiszociális jellegű oly mértékben, mint az arisztokraták hitbizományainak megduzzadása közel kétmillió holddal és az egyházi birtokok gyarapodása közel másfélmillióval. A hitbizományi birtokok nagy része a kiegyezés után keletkezett, összes számuk 90 volt, ebből 60-aí a kiegyezés után alapítottak. A végeredmény végtelenül lehangoló: közel hatmillió holddal gyarapodott a kötöttforgalmú birtokok száma a XIX. század végére és a XX. század elejére. A földbirtokpolitikai fejlődés tehát egyáltalán nem indult demokratizálódás felé, mint azt más országokban a polgári átalakulás törvényszerűen felidézte. „Kivándorolnak — bevándorolnak* Az ipari fejlődéssel foglalkozva láttuk, hogy a XIX. században az iparfejlődés segítségével kétirányú gyarmatosítás folyt a Közép-Dunamedencében. Egyrészt állandóan 222