Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VI. Reformok útján a forradalom felé

Bankok Földhileünt. Takarékp. Szövetkezet összesen 1863 1 1 43 3 48 1864 3 1 46 7 57 1865 4 1 49 13 67 1866 4 1 57 22 84 A pénzintézetek száma nagyon lassan emelkedik. Hosszú ideig csak egy bank, a Kereskedelmi Bank uralkodik az országban. Ez az intézet súlyosan érzi az osztrák elnyomást. Pénztárkészlete 1848—47-ben például 308.000 forint volt, 1848—49-ben már csak 84.131, az elnyomás éveiben a harmincezer forint alá is szállott, s a kiegyezés évében emelkedett fel csupán 200.000 forint fölé. Kamatjövedelmének fejlődésében is körülbelül ez a helyzet. A takarékpénztárak és szövetkezetek, tehát a kézműipar és a parasztbirtok pénzintézetei is rendkívül lassan szaporodnak, földhitelintézet meg csak 1863-ban alakul. Milyen volt az intézetek tőkeereje, és hogyan növekedett? A banktőke, a takarékpénztári alaptőke és a szövetkezeti tőke fejlődése ezt a képet mutatja 1850 és 1866 között ezer forintokban: 1850 1855 I860 1865 1866 ezer forint Bank alaptőke 1050 1050 1050 1295 1650 Takarékpénztári alaptőke 573 730 7-11 1366 1600 Szövetkezeti alaptőke — — 4 55 136 Ehhez járul még a tartaléktőke, amely a bankoknál 1866-ban 100.000 forint, a takarékpénztáraknál ugyanebben az időben 1,066.000 forint s a szövetkezeteknél mindössze 20.000 forint. Ez volt tehát a Közép-Dunamedence közgazdaságának a rendelkezésére álló tőkeerő és annak fejlődése. A kép szegényes és szomorú. Pontosan olyan szomorú, mint a politikai helyzet. A Közép-Dunamedence gazdaságilag és politikailag egyaránt gyarmati sorba tiporva, a földön hevert. A betétek ugyanilyen szegényes képet mutatnak: a letiport és tönkretett közgazdaságnak nincsen tökeképző ereje. A bankok, takarékpénztárak és szövetkezetek betétei így alakultak: 174