Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VI. Reformok útján a forradalom felé

ciológiai fejlődésük rendjén, programjuk, mint a magyarságnak, ők is a polgári lét felé törekedtek a feudalizmus állapotából. Csakhogy egy kissé megkéstek a magyarság mögött. Láttuk, hogy a magyarság egyes rétegei nem vettek részt egyforma tudattal a polgári forradalomban, sok volt bennük a feudális gátlás Ausztria hosszú gyarmati elnyomása szomorú maradványaképen. A nemzetiségekben meg éppen hatalmas méretekben volt meg ez a tudathasadás. Csak vágyaik voltak a polgáriságra emelkedésre, de vezetőik feudális tudatú, reakcionárius alkatú szellemek voltak. A feudális Ausztriától és Oroszországtól várták, hogy polgári vágyaikat teljesíti, milyen balga képzelgés, milyen szédületes ellentmondás! Súlya éppen akkora, mintha valaki kapitalista hatalmaktól várná, hogy kommunista kísérleteket segítsenek. A nemzetiségeket a magyarság mellé rendelte programmjuk, vágyuk és törekvésük, mert a magyarság képviselte a polgári átalakulást a Közép-Dunamedencében, de ők a feudális ellenőrökhöz fordultak. Akkor egész Európa ámulattal szemlélte ezt a roppant törést. Marx és Engels például eredendően reakcionárius nemzeteknek bélyegezte a szlávokat e miatt, és a magyarságot a francia forradalmi szabadság örökösének Európában. A nemzetiségi vezetők e tudatferdülését Ausztria hozta létre azzal a gyűlölettel, amelyet felszíiott bennük a magyarokkal szemben. Evvel egy rettenetesen káros elemet kapcsolt be a népek közti viszony fejlődésébe, a gyűlölet sötét vizét, amely maiglan már áradattá növekedett. A mai középdunamedencei népek egymáshoz való viszonyában még mindig a bécsi kamariila sötét szándékai izgatnak. A magyarság a svájciasodás formái felé lendítette a medence életét, Ausztria atomizálta, s a részeket egymás ellen fordította. Amikor a szabadságharc leverése után kerületekre osztották az egész medenceországot, akkor egy aulikus arisztokrata irodát tartott fenn a szlovák vezetőkből Bécsben. Evvel az irodával állandóan beadványokat szerkesztetett arra, hogy Felső-Magyarországot, a szlovákság és ruténség területeit kerekítsék ki az országból, és mint önálló osztrák tartományt csatolják egyenesen Ausztriához. A főúr, aki Majláth névre hallgatott, kormánybiztosa szeretett volna lenni ennek a területnek, a kikerekítést azért igyekezett alulról jövő népi kí162