Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

VI. Reformok útján a forradalom felé

forradalom, a belgák szabadságharcukat vívták, bent a Közép-Dunamedencében elégedetlen jobbágyság. A feudális reakció szövetkezik. I. Miklós cár 1833-ban térdenállva esküszik Ferenc császárnak, hogy mindenkor megsegíti lázadó alattvalóival szemben. A helyzet kényszere alatt 1832-ben újra összejön az országgyűlés, ahol ismét felvetik a jobbágyság kérdését. A szabadelvű reformerek ezen az országgyűlésen lépnek fel először határozottabban, felsőbüki Nagy Pál, Kölcsey Ferenc, Wesselényi Miklós báró, Klauzál Gábor. Kossuth Lajos ekkor ismét egy főúri hölgy küldötteként jött, és szerkesztette az országgyűlési hírlapot, diktálva, mivel a kormány elkobozta kőnyomdáját. Napirendre került a jobbágyság kérdése is. Kölcsey veti fel: „Ügy kell intézni az urbáriumi tárgyat, hogy a dolgozó nép nagy tömege egyszer már a polgári alkotmányba belépjen; ezáltal az alkotmány hatszázezer puhaság és szegénység által elaljasodott lélek helyett, tízmillió felemelkedhető

t nyerjen". Ki is mondták az úrbéri terhek megválthatóságát, mégpedig a földesúr és a jobbágyok szabad egyessége alapján. Korlátozták az úriszék hatáskörét, és a jobbágynak biztosították a vagyoni és mozgási szabadságot. Mivel tapasztalt jelenség volt, hogy az elszegényedett nemesség tömegesen beült jobbágytelkekbe, és nemadózása folytán adót nem fizetett, evvel viszont a megyei adójövedelmeket csökkentette, kimondta az országgyűlés, hogyha valaki jobbágytelket bír, az adót is köteles fizetni vele. Ez viszont felzúdította a nemesi proletártömegeket, a királyhoz fordultak az ősi nemadózási kiváltság védelmében. Ekkor Bécs pokoli lépésre szánta magát, kiadta a „nemadózunk" jelszót, s ennek az lett a következménye, hogy ez a szennyproletáriátus a megyékben a szabadelvű követeket az országgyűlésről visszahívatta. így szabadult meg Bécs a magyar reformerek legjobbjaitól, Kölcseytől is. Wesselényi Miklóst, aki a kormánynak ezt a politikáját keményen támadta, elfogták, és felségsértési pert mértek ki rá. Ez az országgyűlés egészen 1836-ig húzódott, Ferenc királyt is eltemette, utána Ferdinánd, a gyengeelméjűség miatt gyámság alá helyezett király következett, aki helyett a Staatsconferenz kormányzott, melyben cseh és morva grófok: Kolowratok, Clam-Martinizek ültek, és intézték az osztrák politikát a magyarság és az egész Közép-Dunamedence ellen. A job139