Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága (Budapest : Magyar Élet, 1944)

V. Szemben a gyarmati sorssal

Bécs elértéktelenítette a pénzt, papírpénzt hozott forga­lomba egyre nagyobb mennyiségben, és a bányászott ara­nyat és ezüstöt az értéktelen papírpénzen váltotta be a kincstár. És sosincs tekintettel a beváltott arany és ezüst értékére az értéktelenebb papírpénz viszonyában. Baj az is, hogy drága a vas. A kincstár és a magánosok összevásárol­ják a vasat és ipari célokra, valamint a bányászat céljaira drágán adják el. De a leginkább nehézményezett eljárás az, hogy a medenceországban bányászott érceket Ausztriába viszik, és azokat ipari és bányaipari szükségletekre Ausztriá­tól kell drágábban visszavenni. Ausztria és Magyarország együttes adataiban az ezüst termelésére nézve esést talá­lunk ebben a korban. 1801-től 1810-ig évente átlag 29.500 kilogramm ezüstöt termeltek, aranyból 1000 kilogrammot. Azután 1820-ig az ezüst átlaga 25.000 kilogrammra esik, az arany átlaga változatlan marad. 1821-től 1830-ig emelkedik az arany átlagtermelése, mégpedig évi 1135 kilogrammra, az ezüsté viszont tovább esik 21.000 kilogrammra. A bányászat terén egy örvendetes jelenséget lehet meg­figyelni, mégpedig a szénbányászat fejlődését. II. József kora tárgyalását a szénnel zártuk, a legfontosabb ipari hajtó­ercforrás helyzetével, mert közgazdasági tekintetben sokat várunk tőle. Elsősorban az ipari tevékenység nagyipari for­máinak kialakítását, és így közvetve vagy közvetlenül a társadalom magasabb fejlesztését is, sőt ezen keresztül a gondolkodás megváltozását, hogy ne mondjam: új eszmék megteremtését a gondolkodásban. II. József korának szén­bányászata gyermekcipőkben járt, s ez a körülmény pon­tosan, párhuzamosan megfelelt a kor ipari és társadalmi viszonyainak. Ebben a korszakban, a XVIII. század utolsó évtizedében és a XIX. század küszöbén azonban már örven­detes fejlődést látunk ebben a tekintetben. Feltárják első­sorban a pécsi szénbányákat. Evvel majdnem egyidőben Esztergom megyében a sárisápi bányákat is megnyitják. S a szénbánj'ászat egyik fejlesztője és ösztönzője: a gőzhajó­zás is már fejledezik. A XIX. század második évtizedében indul nálunk a gőzhajózás. Még nem hat jelentékenyen a szénbányászatra, a gőzhajózás hatása a további évtizedek­ben, a szabadságharcot megelőző reformkorszakban lesz döntő, és döntővé válik majd a vasút is. Egyelőre a vasút még messze, Angliában fejledezik, ahol 1825 végén, jelen korszakunk utolsó esztendejében indul, de mire nálunk a 106

Next

/
Thumbnails
Contents