MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1988
192. ő. e. 1988. december 21. (170-238. o.) - 1. A politikai nyilvánosság megyei helyzete, javaslat a feladatokra. Jelentés: 173-180
_ 2 . J^i a közhangulat rosszabbodása közepette - kételyek, aggodalmak, olykor számonkérő indulatok is megfogalmazódtak. Szóba került, hogy a korábban ismeretlen, avagy tiltott információk dömpingje - főként a személyi kultusz időszakának bűneiről, törvénytelenségeiről, a visszaélésekről - szinte sokkolóan hat. Aggasztó eddigi utunk, a felszabadulás óta eltelt négy évtized, gyakran sommásan negatív megítélése. Felvetődött, hogy a nyilvánosságot úgyszólván parttalanná tágítják demagóg megközelítések és zavart okoz, hogy ezek nem kapnak határozott, elvszerű kritikát. Igen sokan kifogásolták a sajtó ebbéli szerepét amely - úgymond - nem eléggé felelős, nem segíti az eligazodást. Viszont az is megfogalmazódott, hogy a tájékoztatás még mindig nem - vagy nem lehet - elég őszinte, továbbra is vannak tabuk, tiltott, s mégis kiszivárgó témák. A sajtó - igyekezete ellenére - késlekedő, "uniformizált" volt, s emiatt felvetik a párt felelősségét is. Sokak szerint ma divatos a bajokra orientálódás, tapasztalható előítélet is. Igény mutatkozik a harcos, szilárd elvi álláspontot képviselő pártsajtó iránt, ennek hiánya miatt sok kritika érte a Népszabadságot; ugyanakkor példaértékűnek tartották a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet "nyitásait", hangvételét, sokszínűségét. A szakszervezeti fórumok ugyancsak helyeselték a Népszava határozott érdekképviseleti publicisztikáját. A nyilvánosság áttekinthető, követhető "mederben tartását" illetően általános az igény, "hogyanjára" nézve viszont megoszlanak a vélemények. Vannak akik beidegződésszerűen a mielőbbi rendteremtést sürgetik, mások viszont az intézményes garanciákat, a jogi szabályozást és az egyértelmű álláspontok kialakítását tartják célravezetőnek. A pártszervek döntéseiről, a döntéshozatallal járó vitákról, a testületi tagok álláspontjáról többet kívánnak tudni a párttagok és a pártonkívüliek egyaránt. Mindezt nem csupán közleményektől várják, sokkal inkább a vezetők, a testületi tagok a mostaninál gyakoribb, protokollmentes jelenlététől. Erőteljes igény van a közvetlen, szóbeli tájékoztatás, a párbeszéd iránt. Kifogásolják, hogy a látogatások során rendszerint a lakóhelyi és munkahelyi elsőszámú vezetőkre szorítkozik az érdemi kapcsolattartás és a tájékozódás. Érthetetlen, hogy a nyilvánossággal kapcsolatos törekvések ellenére, még mindig sok a "titkos" és "bizalmas" minősítésű tájékoztatás amely egyeseket - akarva, akaratlan - bennfentessé tesz. Helyeslik, hogy a sajtó már tudósít arról, amiben a központi vezetők megnyilatkozásai eltérnek, ám szinte reflex-szerűen fogalmazódik meg a központi szervek szemléleti- cselekvési egységének az igénye, utalva arra, hogy ez viszont az alapszervezetekkel szemben állandó követelmény. A korábbi kritikákhoz képest csökkent a kétely /bár korántsem tűnt el!/ a párton belüli politikai információ szépítésmentes, őszinte voltát illetően; ugyanakkor elemi és kritikus igény fogalmazódott meg a felvetésekre való reagálás, a visszajelzés iránt.
