MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1988

189. ő. e. 1988. január 6. (2-59. o.) - 1. A megye nemzetiségi lakosságának helyzete, a körükben végzett politikai munka tapasztalatai, és a további feladatok. Jelentés: 4-10 - Elfogadott jelentés: 18-24

- 4 anyanyelv használatában hátráltató a kellő iskolázottság hiánya; a népi hagyományok világában viszont otthonosak, azt sajátjuknak tekintik. Mindez fórumot kap a közéletben is, az állami és társadalmi ünnepségeken, s rendszeresen az Alkotmány ünnepe alkalmával. Kiemelkednek az évente rendezett nemzetiségi falunapok, melyek váltakozva horvát illetve német községekben kerülnek megszervezésre. Jelentős az, hogy ezen ünnepségek szónokai a nemzetiség nyelvén is beszélnek. A növekvő idegenforgalomban a külföldi rokonlátogatások alkalmával a megye nemzetiségi lakosságának zöme szószólója eredményeinknek, s nemegyszer az itthoni nemzetiségpolitikának is. Magatartásukkal, kötődésükkel és tenniakarásukkal ápolják a különböző népek közötti barátságot és kapcsolatok építését, az egymás iránti előítéletek csökkentését. Különösen a németek esetében növeli a külföldre telepített lakosság és leszármazottai ideutazási kedvét, s ez nem egy esetben még anyagi segítségnyújtásban is megnyilvánul. II. A délszlávok a lakócsai közigazgatási körzetben élnek. /Lakócsa, Potony, Tótujfalu és Szentborbás/ Az összlakosság 85 %-a horvát nemzetiségű. Nagy részük a termelőszövetkezetben dolgozik. Az ingázók száma a munkaképes lakosság 45 %-a. A kívánatos szakembergárda letelepítése nehezen megoldható, s ez fokozza a térség halmozódó hátrányait. A helyi pártszervek, a községi közös tanács valamint a népfront mozgalom rendszeresen figyelemmel kísérik a nemzetiségpolitika helyi érvényesülését, s két-három évente foglalkoznak az aktuális feladatokkal. A választott testületek tagjainak többsége nemzetiségi. Számos kezdeményezés és intézkedés történt a nemzetiségi politika végrehajtásában, a kétnyelvű feliratok elhelyezésében, az oktatás és közművelődés tárgyi-személyi feltételeinek a javításában. Ehhez a munkához megfelelő segítséget nyújt a barcsi városi pártbizottság is. A lakosság eltérő színvonalon beszéli a horvát nyelvet. Nyelvhasználatuk a középkorúak és az idősebbek között gyakoribb. A lakosság él azzal a lehetőséggel, hogy az anyakönyvezés horvát keresztnevekkel is történjen. A családi és társadalmi rendezvények az egyház és az állam részéről is - a személyi és tárgyi feltételek hiányában - magyar nyelven történik. A térségben a nemzetiségi nyelvoktatás rendszeres, s már az óvodában elkezdődik. Az általános iskola valamennyi osztályában oktatják a horvát nyelvet. A környezet-