MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1988
189. ő. e. 1988. február 3. (105-133. o.) - 1. A párt vezető szerepéről, a politikai intézményrendszer továbbfejlesztéséről szóló tézisek vitája, és az eddigi tapasztalatok. Tájékoztató: 107-117
7 - m Megfogalmazták a párttagok, hogy a gazdasági élet nehézségei, az életszínvonal csökkenése, a pártban éppúgy feszültségeket okoz, mint a társadalomban. Fontos, hogy a gondokkal kapcsolatos jelzésekre a párt legyen fogadóképes, adja meg a válaszokat. Értelmiségi körökben markánsan megfogalmazódott, hogy a párt ideológiai egységét bomlasztja az e téren tapasztalható sok tisztázatlan, válasz nélkül hagyott kérdés. Neheziti a politikai és cselekvési egység érvényesülését, hogy a pártszervek tul sok kérdésben hoznak határozatot, aminek ismerete is komoly gondot okoz, a végrehajtás folyamatos figyelemmel kisérése, ellenőrzése pedig - főleg az alsóbb pártszerveknél - szinte megoldhatatlan. Javasolták, hogy differenciáltabb gyakorlat alakuljon ki egyes határozat megtárgyalásánál, ne tárgyalajanak mindent minden szinten, mert annak következménye sok esetben azok másolása. Megfogalmazódott, hogy a párt még mindig a kelletténél több energiát fecsérel el a "gondolkodásbeli" egység megteremtésére /amit a tézis is megfogalmaz/, véleményük szerint a jelenlegi helyzetünkben sokkal többet érne, ha a cselekvési - a tettekben megnyilvánuló - egység erősitésére törekednénk. A párttagok sokat várnak a hatalom decentralizálásától, a feladatok és funkciók egyértelmű elhatárolásától. Ugy vélekednek, hogy akkor lehet a párthatározatok felelős végrehajtását megkövetelni a kormánytól és szerveitől, ha a párt csak azt mondja meg, hova kell eljutni, de az utak és módszerek megválasztásában nagyobb önállóságot biztosit a végrehajtó szerveknek. Tézisek lényeges elemének értékelték a véleményt mondók az uj megközelitését a demokrácia szélesítésének, amelyben a párt nem csak felülről való szerveződést ismeri el, hanem nyitottá akar válni minden alulról jövő, jószándéku, kezdeményező szerveződés iránt. Ennek akkor lesz meg a politikai jelentősége, ha az igy létrejött egyesületek, egyesülések megfelelő önállósággal fognak rendelkezni, ugyanakkor biztositva lesz számukra az érdekképviselet és a közügyekbe való beleszólás lehetősége. Egységes a vélemény abban is, hogy a közösségek működési autonómiája nem lehet parttalan, ami a pártszervektől kockázatvállalást, politikai érzékenységet és az irányitás módszereinek alapvető megujitását igényli.