MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1986

182. ő. e. 1986. november 12. (2-82. o.) - 3. Különfélék: - a.) Az ideológiai élet, a politikai tudatformáló tevékenység tapasztalatai és az ideológiai munka fejlesztésének feladatai. Jelentés: 47-72

- i3 - fg többet kell tenniük. Kifogásolják az elvtelen előnybiztosítást, összefonódást, a protekcionizmust. Észlelik, hogy nőtt az eg yenek, illetve a családok közötti különbség, sőt hat még az egzisztenciális, úrhatnám gondolkodásmód is. A közgondolkodásban tükröződik a munkásság és a parasztság szövetségi viszonyának helyes értékelése, jóllehet a különbségek, ellentmondások a falú és város viszonylatában tovább élnek, újratermelődnek /pl. felvásárlási árak, áramdíj,gáz,víz, közlekedés, szövetkezetek megítélése, kulturális, egészségügyi lehetőségek stb./. A közgondolkodásban erősödött az a nézet, hogy a parasztság számarányának csökkenése ellenére növekedett a mezőgazdaság gazdasági és társadalmi súlya. A parasztság életmódja alapjában véve közelít a munkásságéhoz. Az értelmiség viszonyulását olykor bizonytalanná teszi az, hogy az osztályszempontokat nehezen tudja követni a társadalmi rétegződés mai folyamatában. Mindezzel összefüggésben bonyolultabb az értelmiség szerepének megítélése is. A fizikai dolgozók szerint a tudományos, műszaki haladás következtében az irányítás követelményei az értelmiség vezetőszerep-vállalásának erőteljes növekedéséhez vezettek. Ez a felsőfokú végzettségűek körében a rétegtudat túlzásait is okozta, mig a humán értelmiség olykor bizonyos gyanakvást érez a megítélésben. Az egyes szakágak anyagi megbecsülése éles eltéréseket mutat. A tömegszervezetek, -mozgalmak közvéleményt alakító határsa egyre jelentősebb. Szerepüket jobban érzékeli a közvélemény, jóllehet megítélésük differenciált. Ennek okát részben abban látják, hogy különböző rétegeket és nemzedékeket tömörítenék, s hogy kezdeményezéseikben még sok az átfedés. Akkor azonosulnak tettre készen a célokkal,ha azok világosak és társadalmi hasznosságuk belátható, s előremutató konkrét egyéni-közösségi kezdeményezéseket karolnak fel. Egyetértenek azzal, hogy az elvi irányítás a párt részéről a szövetségi politika jegyében történik, jóllehet az egyes mozgalmi formákat, módszereket még nem tartják elég sajátosnak és megfelelőnek. Bírálják az esetenkénti tulszervezettséget, az egyoldalú reszortszemléletet. A dolgozók többségének véleménye szerint gyarapodtak a szakszervezetek jogai, s azt tartják lényegesnek, hogy miként élnek ezekkel. Kiemelik az érdekvédelmi szerepkör fontosságát, hozzátéve azt is, hogy a munkafegyelem megszilárdulására a minőségi munkára való ösztönzés már kevésbé népszerű. Úgy látják, hogy a bizalmiak tekintélye az érdekvédelem területén nőtt, bár sokan tartanak a munkahelyi vezetőkkel való konfliktusoktól, a kritika következményeitől. Szóvá tették, hogy a szakszervezeti munka főleg a gazdasági, szociális kérdésekre ossz-