MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1983

162. ő. e. 1983. június 1. (60-118. o.) - 1. A mezőgazdasági nagyüzemek műszaki ellátottságának helyzete és továbbfejlesztésének lehetőségei, és a feladatok. Jelentés: 62-80

^ 3 natkozásában növekedtek. A szarvasmarha férőhelyek kisebb mértékben /6,2 %/, a sertésférőhelyek dinamikusan /42,6 %/ bővültek, A szarvasmarha férőhelyek a termelőszövetkezetekben, a sertésférőhelyek az állami gazdaságokban létesültek nagyobb ütemben. A termelőszövetkezeti tehén- és sertésállománynak csupán egyharmada, ezzel szemben az állami gazdaságokban a tehénállomány több mint háremnegyede, a sertéseknek pedig 95 %-a termel s telepen. A szaktelepek többsége az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején épült. A beruházásokat jelentós nagyságrendű állami támogatással ösztönözték,ennek következtében a beruházások egy része a gazdaságok részéiről nem volt kellően átgondolt. A szaktelepek esedékes rekonstrukciója az állami gazdaságok többségében megvalósult, mig a termelőszövetkezetek esetében csak néhány telepnél. Az újonnan épült szaktelepek - főleg szarvasmarha - korszerűek és viszonylag olcsóbbak. Általában, jellemző - még a szaktelepek egy részére is - hogy nem komplettek. Az épülettipusok és technológiák sem mindenben /zárt, kötött tartásmód, szárazdarás etetés/ felelnek meg a kialakult állományok biológiai igényeinek és a hatékonyság mai követelményeinek. A szaktelepek többségének üzemeltetése rendkivül energiaigényes, A hagyományos, szétszórt telepeken elhelyezett állomány-nagyság az esetek többségében nem éri el az optimális méretet. Az épületekben alkalmazott technológia, annak technikai színvonala rendkivül változatos képet mutat. Mig a nagyobb telepek belső munkáit általában gépesitették, addig a közepes és kisebb méretű, valamint a hagyományos állattartó egységek belső munkáinál alkalmazott gépi technológia minimális. Égető gond a trágyakezelés megoldása, főleg a Balaton vizgyüjtő területén üzemelő telepeknél. A termelőszövetkezetek többségében az állatiérőhelyek korszerűsége, infrastruktúrával való ellátottsága és technikai felszereltsége elmarad a mai követelményektől. Mindezek együttesen gátolják a potenciálisan nagyobb termőképességü állatállomány biológiai teljesítőképességének kihasználását. A takarmánytárolás műszaki feltételei hiányosak, elsősorban a tömegtakarmányok vonatkozásában. A rendelkezésre álló szilárd, burkolatú silótér /35 %/ és fedett szénatároló /10 %/, az igények töredékét teszi ki. A nedves gabonatárolótér a szükségletek felét elégiti ki.