MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1982
155. ő. e. 1982. május 5. (117-161. o.) - 1. A beruházási folyamatoközponti bizottságan kialakult feszültségek okai és a megoldás lehetőségei a megyei pártbizottság 1979. április 19-i határozata alapján. Jelentés: 119-125 - Szóbeli kiegészítő: 126
A döntéseknél fontos és alapvető az időtényező figyelembevétele. Somogyban a legtöbb beruházás a döntések nem időbeni meghozatala miatt csúszik. Nem itt tartanának a clapsz technológiánál sem, ha másfél évvel korábban merünk dönteni. Itt jobban alá kell húzni az érintett szervek és személyek felelősségét. Nem szabad megengedni, hogy az érdekegyeztetés legkisebb hiányt is szenvedjen, mert különben nincs előrehaladás. El kell érni most már, hogy tervkészítésünk reális alapokra helyezkedjen, se alultervezés, se túltervezés ne legyen /pl. Siófok/. Nem igaz, hogy nem tudunk rendet teremteni, elhatározás és döntés kérdése ez. A tervező, lebonyolitó tevékenységben alapvető javulás nem történt. A jelentés szól arról, hogy a tanácsok nem tudták összeegyeztetni tevékenységüket az épitőipar felkészültségével. Ez kétoldalú dolog. A megyei pártbizottság határozatot hozott az épitőipar fejlesztésének irányára, körvonalazta a legfontosabb dolgokat, a rekonstrukciót. Ez az épitőipart az ismert helyzetbe hozta. Tudomásul kell vennünk, az épitőipar technológiai beállítottságát egyik napról a másikra nem tudja megváltoztatni. Azonban nem mondhatja az épitőipar, hogy nem alkalmazkodik a módosult igényekhez. Egyértelműen meg kell fogalmazni, valamilyen módon alkalmazkodjon az épitőipar is a megyei igényekhez, amit célul tűztünk, és aktivan működjön közre annak a realizálásában. Lassú fejlődés van az alkalmazkodóképesség terén is. De véleménye szerint amit a megyében elértünk, nem kell szégyenkezni miatta.Nem egy esetben - különböző szinteken - erről tanúbizonyságot tettek. A feladattervben szerepel, hogy az épitőipar szakmai kapacitáshiányát számolja fel. Ha ez bent marad a feladattervben, 5 év múlva szembe kell nézni a tényekkel, az elhangzottakat figyelembe véve, sem valószinü, hogy ennek meglesz a reális alapja. Olyan célkitűzéssel éljünk, amiben érdemi változást tudunk hozni. A 4 oldal 6./ pont első mondata véleménye szerint nem mond semmit, üavasolja pontositani a megfogalmazásokat. A végrehajtó bizottság a kapcsolatrendszerben alapvető változást követeljen meg. Ezek a problémák 15-2o éve fennállnak, amit maradéktalanul fel kell már számolni. A beruházás, kivitelezés, együttműködés folyamatában szemléletbeli változást kell elérni, melyben pártszerveinknek rendkivül nagy szerepe van. A VI. ötéves terv célkitűzéseinek maradéktalan megvalósítása érdekében rugalmasságra, és időbeni átcsoportosításra van szükség, nehogy elvonásra kerüljenek a pénzügyi eszközök. Fontos azért is, mert jövőremég szigorúbbak lesznek a feltételek, és ezzel arányosan az anyagi lehetőségeink nem fognak bővülni. Sugár Imre elvtárs: Az 1979-es határozat alapjaiban jó, de néhány témában továbbfejlesztésre szorul, amelyeket az élet túlhaladott. E határozatot tételesen elemezve elmondhatjuk, az elmúlt években elég sok intézkedés történt /kapacitás, tervezés fejlesztés/. Ezeknek az erőfeszítéseknek az eredménye a gyakorlatban csak részben jött. Addig nem is lesz előrelépés, amig az alapcél, a kapacitás egyensúly nincs meg. A statisztika szép képet mutat, de azok több esetben bűvészmutatványok, megtévesztenek bennünket. Nekünk a tények, a megyei eredmények a fontosak. Ha most nem tudunk egyensúlyt teremteni a kapacitás terén, akkor mikor? Később még kevesebb lesz a lehetőség erre. Most kell e kérdésre felelősséggel válaszolnunk. Az 1979-es határozat kategorikusan kimondta, milyen területeken kell változást eszközölni. A bázis létrejött, tehát a működtetést meg lehet követelni. A termelő ágazatoknál sem olyan rózsás a helyzet, mint ahogy szó volt róla. A két ágazatot csak egy ügyként lehet kezelni, ugy teljes a kép. A mezőgazdaságban az érdekeltség terén ment véqbe nagyobb változás.