MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1982

155. ő. e. 1982. május 5. (117-161. o.) - 1. A beruházási folyamatoközponti bizottságan kialakult feszültségek okai és a megoldás lehetőségei a megyei pártbizottság 1979. április 19-i határozata alapján. Jelentés: 119-125 - Szóbeli kiegészítő: 126

itf Dr.E x n e r Zoltán elvtárs válaszol Horváth László, Varga Dános, Klenovics Imre, Gyuris Oózsef, dr.Szerényi üános, Vizeli Istvánná elvtársak kérdéseire: A beruházásban résztvevők között az érdekeltség, érdekazonosság vonatkozásában rendkivül differenciált a helyzet. A SOMBER-nól, a SOMOGYTERVnél érdemi előrelépés az érdekazonosságban nem történt. Ennek oka elsősorban a vállalati gazdálkodásban keresendő. A tervező vállalat abban érdekelt, hogy minél nagyobb volumenű tervet készitsenek, mert teljesitésüktől függ a vállalati bérgazdálkodás, bérszinvonal. A beruházó érdeke viszont az lenne,hogy minél olcsóbb kivitelezésű tervek készüljenek. Országos szinten a mai napig ezt az érdekellentétet nem rendezték, ez változatlanul fennáll. Ennek ellenkezőjével találkoznak a mezőgazdaságban, ahol lényeges előrelépés tapasztalható a tervezésben, lebonyolitásban. Az állatférőhelyek és gabonatárolók bekerülési költségét csökkentették. A termelő ágazatokban érvényesül a gazdasági kényszer, egy egészséges verseny alakult ki. A megyei épitőipari tárgyaláson az állami épitőipari vállalat érdekegyeztetése, szabályozása érdekében Ígéretet kaptak, modelt dolgoznak ki, de még nincs semmi konkrétum. A VI. ötéves tervben a beruházási források tovább csökkennek mindkét területen, még nagyobb lesz a feszültség e téren. Az 1979-es megyei pb-határozat kimondta, hogy az épitőipar színvonalában, teljesítőképességében, iparosodásában kell lényegesen előrelépni, hogy megfelelően tudjon lépést tartani a követelményekkel. Ellentmondásoshelyzet jött létre: Az egyik: korszerűbb technológiák jöttek létre /mélyépítésnél, lakásnál, panel-kapacitás, intézménynél az IM-es, valamint Klapsz épitési mód, az ipari szövetkezeteknél az öntött beton, a felujitási munkálatokhoz kidolgozták a velox technológiát/. Ugyanakkor e fejlődést messze nem követte a szakipari befejező munkák gépesítése, korszerűsítése, minősége, sőt nagyfokú létszámcsökkenés ment végbe az elmúlt években. A korszerűbb épitési mód létrejötte ellenére a vállalatok vállalkozáspolitikája nem megfeM.0, a megyében a kapacitás és az igények összhangja nem teremtődött meg. A szakipari létszám kérdésével a megyei tanács megkülönböztetett módon foglalkozott, bizonyos mértékig a feszültségeket oldotta; konkrét intézkedéseket tett. 1982/83-as tanévre a SÁÉV 247, a TANÉP 125; a barcsi Töváll részére pedig 51, összesen 423 fő tanulót biztosit, A feszültség csökkentése érdekében mindent meg kell tenni a szakipari létszám felfejlesztésére, emellett a vállalatoknak meg is kell tudni a létszámot tartani /szociális ellátás, munkakörülmények, személyszállítás, bór stb. javítása/, mert az e téren tapasztalható előrelépés ellenére nagy a kiáramlás ezekről a területekről. Ezen tul a vállalatoknál a differenciált bérezésnél van komoly tartalék. Ami a megyei tanácsra hárul, azt teljesíteni is fogja, a létszám megtartása az érintett épitőipari vállalatokon múlik. Alapvető szakmákban /központi fűtésszerelő, épületlakatos, burkoló, asztalos, festő/ vannak hiányosságok. Ha a meglévő tehetőségek ellenére sem teszik meg a vállalatok a szükséges intézkedéseket, akkor a megyei tanács erőfeszítése eredménytelen marad. A megyének a gondjait, problémáit nem lehet az országos épitőipari és közgazdasági környezettől elválasztani. Országosan is rendezni kell a problémákat; emellett a belső tartalékaink feltárásával, jobb együttműködéssel, partneri kapcsolat normalizálásával is tudunk előbbre lépni.