MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1970
74. ő. e. 1970. január 14. (2-105. o.) - 2. A pártszervezetek tömegpolitikai, ideológiai és kulturális munkájának tapasztalatai a IX. kongresszus határozata tükrében. Jelentés: 35-52
Propagandánk rámutatott, hogy a reform önmagában még nem több kereset, nem kevesebb gond, nem kevesebb kötelesség,hanem több felelősség és gondosabb, hatékonyabb munka. Ezért az új feladatok megoldása a dolgozók politikai, szakmai és' általános műveltségének korszerű gyarapitását követeli meg. Propagandánk bizonyos kérdésekben nem járt kellő eredményességgel. A tömegek elfogadják a reform szükségességét, a fölmerült problémákért azonban nagyrészt az országos vezetést okolják, számitáson kivül hagyják a helyi vezetők és önmaguk felelősségét. Alapszervezeteink nem tudtak kielégitő választ adni /sok esetben nem is adhattak/ az áremelkedésekkel, a különböző áruféleségek hiányával, rossz minőségével kapcsolatosan. Az agitáció és a propaganda szinte tehetetlenül állt a nyereségrészesedési kategorizálást egyértelműen kifogásoló, elutasitó törneghangulattal szemben. A nagyobb arányú áremelkedések óta erősen vitatják a különböző társadalmi rétegek körében az életszínvonal alakulásával kapcsolatos felfogásunkat, érveinket is. Nincs kellő hitele a különböző halmozott statisztikai számoknak. Csak részben sikerült leküzdeni az egyenlősdi szemléletet és nem sikerült megnyugtatóan bevinni a köztudatba, hogy a reform az odaadóbb, tehetségesebb, szorgalmasabb dolgozóknak kedvez, de nem biztositja még az átlagos elismerést sem az értéktelen, felületes munkának. /Az igazsághoz tartozik, hogy a helytelen gazdasági gyakorlat sem kedvezett a jól dolgozók differenciált megbecsülését célzó elv megvalósulásának, hisz az un. "vándormadarak" sokszor jobban jártak./ A gazdasági vezetők sem adtak megfelelő segitséget a pár* szervezeteknek a gazdaságpolitikai agitáció és propaganda, általában a nevelő tevékenység megjavitásához. A marcali járási pártbizottság vezetői nemrég értekezleten számoltatták be a gazdasági vezetőket az irényitásuk alá tartozó terület helyzetéről, s amikor a tudatformálásról, az emberek hozzáállásáról kellett volna számot adni, kivétel nélkül átadták a szót a velük lévő párttitkár elvtársaknak. Ez sajnos nem egyedi eset, mert bizonyos mértékig másutt is reszortfeladatnak, vagy csak a pártszervezet feladatának tartják az emberek nevelését, s az eszmei-politikai tevékenységet kissé elvonatkoztatják a gazdasági munkától. Ezzel függ össze, hogy egyes gazdasági vezetők szerint a párt csak ideológiai kérdésekkel foglalkozzon, győzze meg az embereket, de ne szóljon bele a gazdaság irányitásába.