MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1964

43. ő. e. 1964. december 14. (82-171. o.) - 1. A siófoki és a fonyódi járás ideológiai, propaganda és agitációs munkája. Jelentések: 84-110

/Ú5 - ii - ^ Véleményem szerint a jövőben nekünk arra ténylegesen nagyobb gondot kell forditani és megtalálni a módját talán elsősorban a járási bizottságoknak és járási tanácsoknak -, hogy ezek az elhanyagoltabb külterületek is többet kaphassanak a politikából és az emberi jó szóból is, ós ne legyenek elzárt egységei a magyar társadalomnak, a szocializmus épitésének. Á mi politikánkban az aprópénzreváltás nem megy tökéletesen, s adósai vagyunk annak, hogy nem tudtunk az el képzeléseknek érvényt szerezni, amiért a Központi Bizottság harcba indította a párttagságot. Sok vita van a pártonkivüliek funkcióba állitásával kapcsolatba is, a származás eltörlésével az iskolákban. Valahogy az az ember érzése, hogy az emberség, amit mindezek kifejeznek, sok helyen értetlenségre talál. Nem is azt mondom, hogy ez szektáns, balos nézet, hanem inkább egyes párttagjainknak a korlátoltsága, akik meg rekedtek a fejlődésben, lehetetlenné teszi, hogy értelmes módon elfogadtassuk ezeket az elveket és ezeknek a végrehajtása érdekében szálljanak harcba. Ennek tudható be, hogy nagyon sok helyen nem szerepelnek ugy a párttagjaink a nyilvánosság előtt, ahogyan kellene. Pl. a közgyűlésen, szinte alig lehet hallani párttagokat, akik szóvá tennék a dolgokat. Felütötte a fejét egy olyan jelenség, mintha elnyomnák a párttagokat, érdemes foglalkozni azzal,-hogy milyen körökből származik ez. Sok olyan elvtársunk van, akik már meg jártak a funkciók minden skáláját és jelenleg nincsenek funkcióban. Ezek beszélnek, birálnak mindenütt, s ugy próbálják feltüntetni a dolgokat, mintha valami titkos erő ugy hatnaj hogy a párttagok félre legyenek állitva. A mellőzés érzése mögött bent van az is, hogy nincs már talaja annak, hogy nyilvános értekezleteken ^ól megmondjunk valamit. Ma már az ész, az értelem a döntő. Valahogy itt va gyünk mi lemaradva. Nem sokat teszünk annak érdekében, hogy valóra váltsuk amit Kádár elvtárs a választási beszédében kért, hogy min den területen " egy kicsit jobban" dolgozaunk. Nem mentünk harcba mi sem ezért. Egy kicsit ugy vagyunk mintha hibás morál volna kialakulva. Ha vezetők kerülnek szóba, mindig a"fentiekre" gondolnak, a kisebb vezetők mindig "felülről" mástól várnak döntést. Ebből következik, hogy mindenki a keményebb kéz politikáját követeli, a közben.szidják a demokráciát, így vagyunk a tsz - vezetőkkel is. Azt hiszem, hogy ezekben a dolgokban adósak vagyunk mi ma gunk is, a járási pártbizottságok is, valamint az alapszervezetek is. Ha ezekben a dolgokban tudunk egy nyelvan be szelni, akkor látványosabban érvényesül az aktivitás, amit sokszor hiányolunk.* Egy kicsit fönt is érdemes lenne ezen segíteni. A gazdaság-politikai oldaláról egy kicsit demoralizáló hatás érvényesül, s nem szerencsés dolog ez, mert egy fél évvel ezelőtt más hangok voltak.