MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1963

34. ő. e. 1963. november 14. Rendkívüli ülés (2-45. o.) - 1. A kaposvári városi párbizottság első titkára ügyének megtárgyalása. Szóbeli tájékoztatás: 3-8

24 Nagyon meglepett, amikor Kisdeák elvtárs hasonlóan mint most, azt mondja velem kapcsolatban is, hogy nemcsak az ő véleménye, hanem másoké is. Hivatkozott nevekre. Véleményem szerint sokkal tisztességesebb dolog lett volna - ha már ilyen eltökélt szándéka, határozott célja volt, hogy titkár lesz - ha őszintébben közelíti meg a dolgokat. Ki lehetett volna kérni a véleményt, mintsem ilyen eszközökkel idáig eljutni. Nem vettem volna rossz néven, meggyőződésem és becsületemre mondom; nem éreztem volna magamat sértve sem, ha nem igy történik, mint ahogy történt. Szeretnék arra emlékeztetni, amikor Szirmai elvtárs elment ez a dolog már azóta tüskeként van Kisdeák elvtársban. Már akkor a beszélgetéskor elmondta, hogy ezen az egész bolton csak ő veszített. Nyert Szirmai elvtárs, Nyert Németh elvtárs, csak ő veszitett. Több fizetésselj magasabb funkcióba kerültek, őneki a Néplapnál több fizetése volt, jobban érezte magát. Jobb helye volt ott. Itt a városnál kevesebb pénzért nagyobb reflektorfényben van. Meggyőződésem, hogy amikor az első titkár megválasztásának a problémája volt, valószinü szóbakerült abban az időben Kisdeák elvtárs neve is. Itt hallottam arról, hogy milyen ajánlatot kapott. Nem tartom valami nagyszerű elvi dolognak azt az állapotot, ami akkor volt, és különösen nem Szirmai elvtárs részéről, aki többoldalúan is Ígéretet tett esetleg más elvtársaknak is. Ezzel hozzásegitünk egy elvtársat ahhoz - aki hosszú éveket, majdnem évtizedeket eltöltött a mozgalomban - hogy idáig eljusson. Azt tudnám mondani elvtársak - minden nagy szó nélkül - hogy nagy időket élünk, és az emberek ezekben a nagy időkben nagy dolgokra képesek. Valamennyien erre vagyunk képesek. Ne haragudjanak meg az elvtársak, de nagyon drámainak tartom, hogy a nagy időkben a nagy dolgokra képes emberek elvesznek az önző érdekeik, saját maguk ügyei miatt. A legklasszikusabb példa erre László elvtárs ügye. Kicsit ez is hasonló hozzá. Nemtudok azzal egyetérteni, hogy ha valami nem válik valóra, idáig eljusson valaki. Olyan elvtársakkal szemben is kijelentem, hogy nem tudok velük együtt dolgozni, akik bizonyitani tudják, hogy nincs fenntartás, szubjektivitás, előitélet vele szemben. Az van, hogy őszintén, pártszerüen, tisztességesen megmondjuk dolgokról a véleményünket. Ez véleményem szerint nem hiba és nem bün. Valahol ott látom az elcsúszást, amikor Kisdeák elvtárs azt mondja, hogy ismeri a harc logikáját. Kivel szemben áll harcban? Itt egyről lehet szó. Volt célja, amit el akart érni. Ennek a célnak az elérése érdekében az eszközök nem voltak valami tiszták. A refelektorfénnyel kapcsolatos megállapitása is sántit. A reflektorfény ugyanúgy fennáll a szerkesztőségnél mint a városnál és a megyénél. Azon a számunkra emlékezetes beszélgetésen is azt mondtam, hogy ugy látom, kicsit elveszitette önmagát Kisdeák elvtárs, - már akkor, amikor még másokat meg sem talált. Nagyon megköszönném ha valaki megmondaná, hogy miben és mikor gáncsoskodtam, mikor és miben nem támogattam Kisdeák elvtársat. Vagy azt tudná mondani, hogy a VB politikáját, munkáját nem támogattam és akadályoztam. Egymás között vagyunk, kikívánkozik belőlem a teljes tárgyilagosság kedvéért a következő dolog: Amikor elment Szirmai