MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1962
27. ő. e. 1962. szeptember 1. (2-77. o.) - 2. Az egységes szövetkezeti parasztság kialakulásának helyzete Somogy megyében. Előterjesztés: 24-58
Tapasztaljuk, hogy igyekeznek fokozatosan ledönteni a rétegek közé a múltban emelt válaszfalakat. A mindennapi életben azonban - és erre sajnos sok példa van - elkövetnek olyan hibát, amely azt jelzi, hogy még nem tudtak teljesen szakítani a régi kategóriákban való gondolkodással, A politikai iskolázottság és az elvi megalapozottság hiánya mellett az érzelmi, szubjektiv Ítélkezés ennek az egyik fő oka. Ez leginkább a megüresedett funkciók betöltésénél kialakítottálláspontjuk felülbírálásakor ötlik szembe. A tapsonyi elvtárésak - akik között a volt szegényparasztok vannak többségben elszörnyülködtek a kö»gyülésen, amikor - ez év tavaszán - a tagság az 1956-os "nemzeti" bizottság egyik tagját választotta meg elnöknek. Mint később kiderült, azért fogadták bizalmatlanul Mőiszterics László uj elnököt, mert az egyéni gazdálkodás idején jól álló középparaszt volt, s most attól tartottak, hátha engedményeket tesz a volt középparasztoknak, s ezzel megsérti a volt szegényparasztok érdekét, A Marcali Járási Pártbizottság titkárának, Szigeti István elvtársnak személyesen kellett foglalkoznia ezzel a problémává, s csak miután ő kimondta, hogy a járási vezetés feltétlenül bizik az uj elnökben, - mivel az Ígéretet tett arra, hogy kötelezettségét, funkciójából adódó teanivalóit hiven teljesiti - és miután a járásiak körvonalazták, hogy az uj elnök vezetésével a tapsonyi Rákóczi termelőszövetkezet milyen feladatok előtt ál, a helyi elvtársak csak akkor kezdtek Meiszterics László mellé állni. Ha egykori szegényparasztról lett volna szó, feltehetően a tapsonyi elvtársak nem emeltek volna kifogást elnökké.való megválasztása ellen és támogatásukról biztosították volna. Ez a példa azonban bizonyítja, hogy Tapsony községben, ha rövid ifiőre is, de bizalmi válság alakult ki a pártszervezet és a tanács egyes vezetőinek részéről a termelőszövetkezet uj elnöke iránt. Hasonló példát többet is sorolhatnánk. Mindezekből a végkövetkeztetés csak egy lehet; a járási pártbizottságok tanítsák meg türelmes munkával, alapos politikai meggyőzéssel a termelőszövetkezeti párttagokat, arra, hogy helyes mércét alkalmazzanak az emberek megítélésénél.