MSZMP Somogy Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1958

6. ő. e. 1958. június 7. (141-173. o.) - 1. Az értelmiség között végzett politikai munka helyzete és a további feladatok. Jelentés: 143-149

"ÖV. kicist jobban kellene nekünk megnézni a párt részéről velük sz'érf/ ben a bizalmatlanságot. Bátran állitom, ha dr, Simonovits miniszterhelyettes ha lejön és elmond 2o féle, programot, esetleg közben megigér valamit, amiből tapasztalat szerint semmi sem lesz v

megvalósítva, elhiszik, de ha lejön egy Szirmai Jenő,^benne nem biznak ugyj mint -Simonovitsban, aki semmit nem hajt vé&re

y Ígéretéből. Azt mondják, hogy _a párt nem bizalmas velük szemben. Hát állandóan mi kezdjünk, adjunk, az a tapasztalat vissza is élnek vele. Nem merül fel bennük az a kétely, hogy ők is bizzanak bennünk, akik esetleg a mi érdekeinket képviselik. Egy-két- ember udvarias, ha lemegyünk közéjük, hogy sokat tanultak, köszönetüket fejezik ki. Utánna nem akarom elmondani milyen vélemény hangzik •el közöttük. A szakszervezeti gyűlésre készült egy orvos, hogy majd eljön és elmondja véleményét. Persze az orvos felesége sokkal józanabb gondolkodású és nem engedte el a férjét, mert tudta, hogy milyen dolgokat mondana el. Azonban az orvos a gyűlés utáni napon a gazdasági'hivatalban rrfegjelent egy előadáson és a, szórakoztatására irt állatmesét mondta el, amivel szérinte^a?eagálni akart a sajtó cikkére, és a szakszervezeti gyűlésen felállva csupán ezt az állatmesét akarta elmondani, ami igy; szól kbj a mezei virágok és a kert$ növények szépségversenyt rendeztek ás a L kecskét kérték meg a bíráskodásra. A kecske a mezei virágok közül.a kórót, a kerti növények közül pedig a káposztát választotta. Ezen nagyon fel voltak háborodva, fellázadtak a virágok, de nem tudtak megegyezni. Ekkor csak annyit mondtak, hogy mit vitázzanak, hisz úgyis csak egy állattal van dolguk, egy állattal állnak s zembe, Azt/tudom állitani, hogy ezek az emberek döntő részben ennek tekintenek bennünket, nem tartanak bennünket olyan rangú embereknek a társadalmi helyzetben, mint saját magukat. Ezen én már régen túltettem magamat, mert nagyon megismertem őket, de tudom állitani azt is, hogy ez a bizalmatlanság légköre nem mi bennünk van elsősorban. Az ellenforradalomnál ért sérelmek miatti bosszú ellen kell küzdeni. De a baloldali veszély szaván lovagolnák ők is és attól félek, hogy az ezen való lovaglás odavezet, mint október 23

x előtt, állandóan előtérbe kerülnek.és á végén, hogy jó pofát vágjanak a pártnak, elnézünk egyes dolgokat felettük, csakhogy jelentsék ki, hogy párttag akarok lenni és a párt mellé akarok, állni munkámmal ,Meg kéli nézni nagyon,' hogy milyen viszonyt alakitsunk ki velük. Ma sem tudom megérteni, hogy voltak, akik aktivan résztvettek az ellenforradalomban, egy része politikusán félrevonult és baráti körben tett ellenünk, volt amelyik sem ide, s~em oda. Az az érzésem, hogy az ellenforradalomban elkövetett 'hibák, elszólások miatt 1957 elején ugy biráltúk el, hogy a mérleg egyik serpenyőjéba 2 orvost, a másikba egy munkást tettünk, s ez volt az arány. Egyszerű munkást nem vesznek fel párttagnak, aki beszélt, de nem ütött, de értelmiségit, aki rúgott belénk,,felvesznék. Az orvosoknál próbáltunk eltekinteni a hibák felett, mert nehezen volt megfogható, és a minisztériumtól kezdve" mindenki védte őket.A bi&alom "légkörét másképpen kellene előidézni. Pártszervezetünkben egyetlen orvos párttag sincs. 1957 elején pár hónapon keresztül udvaroltam nekik, beszéltem velük, Szirmai, elvtárs is beszélt velük a párt politikájáról, hogyan segítsék a pártot munkájukkal, Ígérték nekünk, hogy lesznek párttagok, utánna beszéltem velük, de meg vallom őszintén, most már egy év óta eggyel sem