MSZMP Somogy Megyei Ideiglenes Intéző Bizottságának/Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.1.c.) 1957

1. ő. e. 1957. március 1. (60-70. o.) - 1. A tavaszi mezőgazdasági munkára való felkészülés Somogyban. Szóbeli beszámoló: 62-66

hogy a Járásban looo-12©o h©ld tartalékterület van, anelynek new&zy lesz gazdája. Ezeket nem tudjuk bérbeadni - bár igény lenne rá mert 25 holdnál nagyobb táblákban vannak. Az kellene, hogy az ilyen eseteket is rugalmasabban kezelhessük. Van olyan család, kinek területe tagositas során ebbe belekerült, de most nem kaphatja vissza. Van olyai tapasztalat is, hogy hozzányúlnak az 1956. előtt tagositott földekhez is. Azt mondják, ha a járás akarja akkor meg lehet ezt csinálni. Hozzánk küldöttségek nem igen jönnek. Mi állandóan kint vagyunk a községekben. A szegény- és kisparasztok részéről - ahol lehetőség van tsz. alaki tásra - meg van a hangulat, hogy idfegalakitsák. De még mindig olyan nagy a nyomás -a huligán elemek részéről, hogy nem mernek megalakulni. Van spekulációs eset is. Pl. Nagyberkiben, ahol megszedték magukat a volt tsz!, vezetői és nem akarnak most tsz-t alaki tani, viszont a szegény- és kisparasztok nem tudnác velük szemben fellépni. Ahol lehet, ott segitünk a dolgokon. Most a járás területén 2o termelőszövetkezet van, ami erősen áll a lábán, van azonban néhány gyenge is. A volt ellenforradalmi elemek most az erdőbirtokosságokba keresnek maguknak helyet, itt nyugodtan gyűléseznek. Ezeket a gyűléseket, ahol tudomásunkra jut, megakadályozzuk. Takács István elvtárs: . __^ ^ Alapjában egyetértek és reálisnak tartom azt a képet, amit ^ási elvtárs tájékoztatása adott. Ugy látom, hogy a mezőgazdasági igazgatóság arra a munkára komoly figyelmet és energiát forditott. A mezőgazdasági apparátus munkája javult az utóbbi időben, ezt magam is tapasztaltam. Éppen ezért nem birok eléggé egyetérteni, amikor Sasi elvtárs ugy veti fel, hogy a mezőgazdasági igazgatóságnál káros volt a racionalizálás a szövetkezeteket illetően. Beszélt Sasi elvtárs arról a kérdésről, hogy nem több, mint 2oo millió Pt. követlése van az államnak a megyén belül. Ha mi most ezzel a kérdéssel - ugy az államigazgatás, mint a pénzügyi apparátus komolyan nem foglalkozunk, akkor komoly hátrányaink lesznek. Most van az embereknek pénzük, tudják, hogy a kivitt tárgyakat ki kell fizetni, de várnak, azt mondják, nem is kérték még tőle. Több helyen pedig ugy gondolkodnak, hogy előbb megforgatják a pénzt, és utána majd' kifizetik. A brigádok nyomában ott kellene járni a tanácsok pénzügyi apparátusának és figyelmeztetni kellene a gazdákat. Másik dolog, hogy a megmaradó szövetkezeteket a későbbiek folyamán vizsgálják felül, fontos hogy ezeket a helyszinen segitsük. Az a tapasztalatom, hogy az ellenségnek falun a fő támadása most az ujjonnan létrejövő, vagy azoknak a csiráknak a szétverésére irányul, amelyek a szövetkezeteket akarják létrehozni. A tabi járásban három helyen is el tudták érni, hogy megf él eml i-t ették őket, és nem alakították meg a szövetkezetet. Ugy vélem, hogy a támadást tovább folytatják a megmaradt szövetkezetek ellen - amelyek most számtalan nehézséggel küzdenek, éppen ezért nagyon sok aegitséget kell nekik nyújtanunk. Találkoztam olyan esetekkel is, hogy a tsz-ekből most kilépőkkel szemben aem eléggé becsületesen járnak el. ^annak olyan tünetek, hogy ezeket a kilépett termelőszövetkezeti tagokat túlzottan megterheljük. Lovanként 4 ezer Ft. visszanemtéritendő összeget adott az állam. Ez a szövetkezet számláján rajta marad, viszont ezeket a lovakat egy másik szövetkezet átveszi, a visszatérítendő költséget pedig a feloszlott tsz. tagságával akarják megtéríttetni.