MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1989

67. ő. e. 1989. január 11. (2-121. o.) - 5. A megyei pártbizottság állásfoglalása a politikai nyilvánosság kiszélesítésére, s a további feladatok. Jelentés: 48-57

3ü úr 4 A párt politikai nyilvánosságának egyik fontos eleme a mind szélesebb "merítésű" helyzetértékelés. Ezért a párttagok szerint szükséges az, hogy a megyei testületek elé kerülő napirendekről előzetesen alkothassanak véleményt; esetenként a testületi üléseken a témában érdekelt alapszervezetek képviselői is vehessenek részt. Szinte mindenütt megfogalmazták, hogy a döntéshozatalban résztvevő testületi tagokról, sőt egyes tisztségviselőkről is nagyon kevés az ismeretük, szinte "arctalanok" a közvélemény előtt. Sajátos ellentmondásként vetődött fel, hogy az országos vezetők egyéniségéről, személyes kiállásáról több az információ, mint sok megyei és helyi vezetőről. Érvényesül ez a tájékoztatás egészében is, mert az országos és nemzetközi folyamatoknak van igazán nyilvánossága, míg a megyei helyzetről ez már korlátozottabb; a helyi, - főként lakóhelyi - vezetők és testületek törekvéseiről úgyszólván alig tudnak valamit. Összefüggésbe hozták azzal, hogy a helyi tájékoztatás korábbi formái /a szóbeli hirdetményezés vagy hangosbemondó/ leépültek, nem divatosak, de ezek helyett nem valósult meg érdemi, kölcsönösen közvetítő kapcsolattartás a vezetők és a lakosság között. Ezért kapott kritikát a városi televíziók lassú kiépítése, egyúttal megfogalmazták a helyi rádió vagy további lapindítások szükségességét is. Erőteljes igény mutatkozott az iránt, hogy a megyei politikai információs rendszer is másként töltse be feladatát. Elemi követelmény az, hogy az alapszervezetek - s tágabban a lakóhelyek, munkahelyek - közhangulatát, a közvéleményt foglalkoztató kérdéseket őszintén közvetítsék a pártszervek, de ezzel együtt igénylik a felvetésekre adott válaszokat is. A központi Titkári Tájékoztató egyre gyakrabban vállalkozik erre, /ugyanakkor az alapszervezeti titkárok egy része ezt személyes tájékoztatási privilégiumának tekinti, tehát nem jut el az alapszervezetekhez/ de egyre nagyobb szükséglet mutatkozik a megyei és helyi visszacsatolás rendszere iránt is. Ezzel ugyanis - úgymond - elejét vehetnénk a napjainkban burjánzó pletykáknak, mendemondáknak, kiszivárogtatásoknak. Kiemelten fontos mindez a személyi kérdések, a káderpolitikai elhatározások kapcsán. Sók - főleg vezetőkkel szembeni - előítélettől szabadulnánk meg, ha időben, világosan, nyilvánosan megfogalmazódna, hogy kit, miért állítanak egy bizonyos posztra, avagy mozdítanak el onnan. Főleg az utóbbi esetek jelentik gyakran az ún. "mai tabuk" területét, mert sokkal előbb indul a szóbeszéd, mint ahogy megérkezne a hivatalos - rendszerint szűkszavú - tájékoztatás. Felvetették, hogy ezek egy része is csak az "elkövetőkre" összpontosít és nem, vagy keveset foglalkozik azok felelősségével, akik a szakszerűtlen munkát, avagy a visszaélést lehetővé tették, tartósan elnézték. Élénk visszhang kísérte mindenütt a megyei tömegtájékoztatást. A Somogyi Néplap szerepe, munkája esetenként heves viták tárgya volt. A tapasztalható sommás elmarasz-