MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1989

68. ő. e. 1989. szeptember 14. (203-271. o.) - 2. A kongresszusi felkészülést segítő vita. Programnyilatkozat: 210-225

elszigetelt maradt, s a szocialista országok közötti gazdásági kapcsolatok lehetetlenné tették céljaink következetes érvényesítését. A politikai rendszer lényegének változatlansága pedig időről időre visszarendeződéshez vezetett. A kádári politika másfél-két évtizedes szakasza azonban — ellentmondásaival együtt — a magyar társadalom legújabb kori történelmében példa nélküli fellendülést hozott. A fogyasztás megháromszorozódása, az életforma és a társadalmi szerkezet modernizálódása, az agrártermelés rohamos fejlődése nemzetközileg is figyelemre méltó, a közép- és kelet-európai környezetben pedig egyedülálló. A REFORMERŐK CSATAVESZTESE Az 1972—1974-es visszarendeződés megmutatta a javított sztálini modell és egyben a kádári politika korlátait, s a szocialista országok körében sem szűnt meg a magyar reformpolitika elszigeteltsége. Politikai reform hiányában felerősödhettek a reformellenes irányzatok, fennmaradt az értelmiségellenesség, s a párt- és az államapparátus korszerűtlen működése. A megújulás hiányát tükrözte az MSZMP 1975-ös programnyilatkozata is, amely alapvetően tévesen ítélte meg a magyar gazdaság és társadalom fejlődési lehetőségeit: gyors növekedéssel és a szociális (különbségek jelentős mérséklődésével számolt. Az 1968-ban megindult reformfolyamat lefékezése konzerválta a gazdasági szerkezetet, akadályozta a műszaki fejlődést, s a nemzetközi haladással ellentétes folyamatokat gerjesztett. Az MSZMP így a 70-es évek közepétől a rohamosan avuló gazdasági szerkezet és a megmerevedett hatalmi viszonyok foglyává vált. Politikája jelentős társadalmi rétegek rövid távú érdekeivel találkozott ugyan, de súlyos ellentétbe került az ország hoszszú távú érdekeivel. A gazdaságvezetés a fokozódó nehézségekre előbb a beruházások, majd az életszínvonal-növekedés visszafogásával válaszolt. Ez Utóbbit azonban a második gazdaság térnyerésének tűrésével igyekezett ellensúlyozni. Enélkül a 80-as évtizedben bekövetkezett hanyatlás jóval súlyosabb lett volna. A magyar külpolitika viszont ebben az időszakban nagyfokú rugalmasságot mutatott és sikereket ért el. Magyarország aktív szerepet vállalt a helsinki folyamatban, s lényegesen javította kapcsolatait a fejlett Nyugattal. A gazdasági reformok 1978-tól kezdődő óvatos továbbfejlesztése is erősítette hazánk nemzetközi tekintélyét. A KOMPROMISSZUMOK ARA Az ország teljesítőképessége azonban romlott, a változatlan termelési szerkezet, az infrastruktúra elmaradottsága, a tartalékok hiánya és az egyre növekvő szociális feszültség pedig mind szűkebbre szabta a kormányzat mozgásterét. Mindennek alapvető oka az volt, hogy a gazdasági reform nem párosult politikai reformmal: nem változott a hatalomgyakorlás módja. Folytatódott a hibás káderpolitika, amely a tehetséget és a szakértelmet alárendelte a „politikai megbízhatóságnak" és a konformizmust tette alapvető követelménnyé. Mind e problémák következtében egyre aggasztóbb repedések támadtak a hatvanas-hetvenes években kialakult hallgatólagos nemzeti közmegegyezés falain. A párt népszerűsége erőteljesen hanyatlott. A konfliktusok a politikai rendszer zártsága miatt elsősorban a szellemi életben jelentkeztek. A társadalom többsége kívül maradt a politikán. A feszültségek hatására a párton belül ismét megerősödtek a re-