MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1988

65. ő. e. 1988. március 25. (64-158. o.) - 1. Az egészségügyi ellátás helyzete és fejlesztésének feladatai. Jelentés: 67-89

II. Szociális ellátás Az egészségügyi vonzatú szociálpolitikai helyzetünk az országosnál rosszabb, egyúttal a megoldandó feladatok is nagyobbak. A megyében 80 ezer nyugdíjaskorú és kb. 10-12 ezer rokkant, illetve fogyatékos személy él. A tanácsi szociális ellátó rendszerek újtán közülük 17-18 ezren kapnak rendszeres vagy eseti anyagi támogatást; területi és intézményi ellátást. A gondokat növeli a megye településszerkezete: a külterületi lakott helyek magas száma. Ma már egyre kevésbé jellemző a többgenerációs együttélés; a családi kapcsolatok lazulásának, a lakótelepi építkezési mód elterjedésének hatására az időskorúak egyötöde egyedül, magányosan él. A városokban élő idős generáció aránya 10-14 %, míg a társközségekben 30-40 % között van. A szociális ellátás formáját és a támogatás mértékét döntően a rászorultság foka határozza meg. A rendszeres jövedelemmel, megélhetést biztosító vagyonnal, tartásra kötelezhető hozzátartozóval nem rendelkező idős, vagy rokkant felnőttek közül több mint kétezren kapnak a tanácsoktól rendszeres szociális segélyt, közülük kb. 1300 fő részesül az özvegyi nyugdíjminimummal azonos összegű segélyben. A segélyezettek száma alig változott, ezen belül emelkedik a részösszegű segélyezettek aránya, mert a hozzátartozói ellátás alacsony volta miatt egyre többen kérik a kiegészítést. A teljes összegű segélyek egy főre jutó havi átlaga 2300.-Ft, a részösszegű és kiegészítő segélyeké 1400 Ft körül van. A rendkívüli szociális segély funkciója átalakult. Régebben az átmenetileg nehéz helyzetbe kerültek kapták, ma egyre inkább jövedelempótlásként, és nyugdíjkiegészítésként funkcionál. A segélyezettek köre és a kifizetett összegek emelkedtek. 1986-ban 13 612 fő részesült mintegy 1900 Ft rendkívüli segélyben. A segélyezésekben problémák is tapasztalhatók. Előfordul, hogy egyesek elegendő ok nélkül jutnak hozzá, míg mások - mert nem kérnek, vagy nem tudnak róluk - indokolt esetben sem kapnak segélyt, pedig a keret elosztása a közvélemény igazságérzetét erősen befolyásolja. Az elosztásba a tanácsok egyre több helyen vonják be a tanácstagokat, a társközségekben pedig az elöljáróságok jogosultak dönteni. A társadalmi kontroll erősödését jelzi az ilyen ügyekben tett panaszok amelkedése is. Szociális étkeztetésben több mint 2200 ember részesül, az arány kétszeresen meghaladja az országos átlagot, de így is az igények alatt marad. A kistelepülések egy részén nem sikerült főzőhelyet létesíteni és a szállító kapacitás a dinami-