MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1988

66. ő. e. 1988. október 7. (94-215. o.) - 1. Az ideiglenes munkabizottság jelentése a megyei párbizottság tagjaival folytatott beszélgetés tapasztalatairól. Jelentés: 96-122

45 hogy ez egy természetes dolog. Gondoljuk csak meg, hogy politizálhatunk mi csak a 7-800 ezres párttagságnak? Építhetünk mi úgy szocializmust, hogy csak 7-8 ezer párttagnak építünk szocializmust, vagy pedig az az érvényes, amit a pártértekezleten is elfogadtunk. Vállaljuk azt, hogy kormányzó párt vagyunk, és vállaljuk azt, hogy ennek a nemzetnek a vezető ereje vagyunk és vállalja ezzel a velejáró kockázatot és a felelősséget is. Kire mutogasson az, aki bajban van, hogy ha egyszer ez a párt a kormányzó párt, ez a nemzetnek a vezető ereje, akkor kötelessége, hogy a felmerülő problémákra választ adjon, megoldást találjon. Legfőbb cél az lehet, hogy szocializmust építsünk ebbe az országba, de a 10 milliós nemzetnek építsük a szocializmust. Nem lehet azon csodálkozni, hogy ha ezt felvállaltuk, akkor nekünk címezik a problémákat és a bajokat, és tőlünk várják a megoldást. Én azt hiszem, hogy az egyedüli cél az lehet, hogy keressük meg a helyes, célravezető módszereket. Dolgozzunk azon, hogy a két legfőbb problémát, nevezetesen, hogy sikeres gazdaságpolitikát nem tudtunk csinálni, és az önkontrollt nem tudtuk megoldani eredményesen. Ami a közhangulatot, a pártértekezlet összehívását illeti, nekem is az a véleményem, hogy tisztázni kellene. Egyrészt a lényeget a felszíntől próbáljuk szétválasztani, másrészt ne cseréljük össze a célt az eszközökkel. Az a cél, hogy azokat a neuralgikus problémákat, amelyek ma foglalkoztatják a közvéleményt, szüntessük meg. Ilyen probléma az életszínvonal emelkedése és az ideológia zűrzavarai. Úgy érzem ezeket egy pártértekezlet nem fogja megoldani. Kérdés az is, hogy mit akarunk, tüneti kezelést, vagy pedig végleges, tartós megoldást? Ha tüneti kezelést akarunk, arra jó lesz egy pártértekezlet, egy-két hónapig majd szépen a közvéleményt kielégítjük, lám csinál a párt valamit, összehívja a pártértekezletet. De kérdezem, ezek a problémák megmaradnak és két-három hónap múlva ismét azt veszi észre a közvélemény, hogy a problémák nem oldódtak meg, egy lépést sem tettünk a lényeget érintően előre, akkor milyen eszközt veszünk elő. Szerintem sokkal nehezebb helyzetben leszünk, mint ha azt mondjuk most, szembenézünk őszintén a problémáinkkal és érezzük kötelességünknek, a célravezető módszerek kialakítását. Gyakoroljunk önkritikát, a célt helyesen határozzuk meg és az eddiginél eredményesebben ellenőrizzük önmagunkat. Ha ezt tesszük, akkor szolgáljuk igazán az ügyet, és azt a feladatot, amit vállaltunk mindnyájunkra, magunkra. Többen hallották már, hogy mi a legnagyobb probléma a szocializmus hajójával: az, hogy mi túl gyakran engedjük a gőzt didára és nem turbinára. Nekem az a véleményem, hogy vigyázzunk, hogy ne ismétlődjenek meg a problémák, a turbinákra engedjük a gőzt, hogy haladjon az a hajó, nem baj, hogy ha kevesebbet dudál is. Eredics Károly elvtárs, az oktatási igazgatóság igazgatója A szóbeli és az írásos előterjesztésekkel kapcsolatban két kérdéskörről szeretnék szólni. Először a pártban lévő gondokról és a párt eszmeiségéről. Szondázva a pártszerveket és beszélgetve a párttagokkal, arra a következtetésre jutunk, hogy a pártot az offenzív és a defenzív vonások jellemzik, az eszmei-szellemi merevségből nehezen tud feloldódni, a változásokra lassan tud reagálni, és a bénultság tüneteit hordozza. Éppen ezért a bizalom és a támogatás, amiről többen is szóltak már, a lakosság részéről egyre kevesebb, a megye párttagsága gondolkodásában a zűrzavar felerősödött, nehezebben tudják a mai eseményeket megérteni. Tapasztalható elszakadás a párttagság és a vezetés helyzet megítélése között. Vagyis a párt gondokkal küzd, melyeknek véleményemszerint több oka van. Először is mindenki által ismert, hogy a marxizmus-leninizmus nereven használt téziseit a gyakorlat keresztbeverte és megcáfolta. Több kérdésben ezért ideológiai bizonytalanság van. Többen is szóltak erről a kérdésről és én azért óvok mindenkit attól, hogy csak az ideológiát tegye felelőssé a közgondolkodásban lévő problémákért; ugyanis nem csak a tudat zavaráról van szó, hanem a társadalmi-gazdasági zavarok tudatáról és ez nem ugyanaz. Az ideológiát mindig, a megyében és az országban is, az azt kitermelő társadalmi-gazdasági körülmények határozzák meg. Vagyis, ha megszüntetjük a gazdasági-társadalmi viszonyokban lévő zavaró-