MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1988

66. ő. e. 1988. október 7. (94-215. o.) - 1. Az ideiglenes munkabizottság jelentése a megyei párbizottság tagjaival folytatott beszélgetés tapasztalatairól. Jelentés: 96-122

abban fog megújulni, hogy a szemtől szembe megfogalmazott gondolatok fogják előrevinni, a szemtől szembe megfogalmazott gondolatok adhatnak ahhoz erőt, hogy a nehézségeken úrrá legyünk. Vizeli Istvánné elvtársnő, a pártbizottság tagja Vegyes érzelmekkel jöttem és készültem a mai napra, aztán később adtam le a hozzászólásomat, mert a szóbeli előterjesztés, a magamban leírt gondolatokat teljesen fölkavarta, amire készültem. Magammal hoztam az állásfoglalást, nem azért mintha én magam és a jelenlévők nem ismernék. Az állásfoglalás kimondja: "A párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egységét folyamatosan újra kell teremteni. A kommunisták minden fórumon nyiltan és felelősségtudattal mondjanak véleményt, kételyeiket a párt fórumain vessék fel. Minden alapszervezetben, minden irányító testületekben általánossá kell tenni a tárgyszerű, türelmes politikai vitát." S ez beosztás nélkül. Én ezzel szeretném kezdeni. Hát hol az a fórum, ahol a kételyeinket, a bennünk levő gondolatokat elmondjuk, ha nem itt, akik ebben a testületben vagyunk, megválasztva a küldöttek által, nem a saját munkahelyünk által. Felelősséggel tartozunk a megye párttagságának, de felelősséggel tartozunk önmagunknak is. És én úgy jöttem ide, hogy egy kicsit a lelkiismeretem szerint kell szólnom mindazokról, ami bennem mint párttagban, mint kommunistában megfogalmazódik. Melyek ezek? Nem igaz az, hogy nem történt semmi a négy és fél hónap alatt. Nagyon sok dolog elindult, ha én fölolvasom, hogy miben határozott és mi van ebben az állásfoglalásban, ez alatt a négy és fél hónap alatt országosan nagyon sok minden történt. Miben nem történt előrelépés, ami legjobban zavar minket? És elnézést kérek, amiért megint idézek. "Az előttünk álló feladatok megoldása igényli az ideológiai munka folyamatos megújítását, a marxista gondolkodás élénkítését. Elméleti alkotóműhelyek, tudományos kutatók elemezzék a gazdasági-társadalmi folyamatokat, tárják fel a jelenségeket, tendenciák okait, mélyebb gyökereit, kísérjék figyelemmel a szocialista fejlődés hazai és nemzetközi tapasztalatait, vonják le az általánosítható elvi következtetéseket ." Én úgy érzem, hogy ebben vagyunk késésben. És ez okoz zavart gondolkodásunkban és az, hogy a párttagság nem tudja, hogy most ebben a nagy nyiltságban mi is az igazság, hova álljon, mit kövessen. Úgy fogalmaztam magamban, hogy mi elköteleztük magunkat a párt politikája mellett, elfogadtuk a párt központi bizottsága júliusi határozatát, amelyre épült a kormányprogram, és akkor mi tudomásul vettük, hogy nagyon nehéz helyzetben vagyunk, az életszinvonalunk csökkenni fog, többet kell dolgoznunk, más feltételek, nehezebb körülmények között. Aztán jött a sokkhatás, ezt már érzzzük a saját bőrünkön, és ez mellé már nehéz odaállni, és ezt a zárszót nehéz lobogtatva vinni, azt mondani a fiataloknak, hogy rosszabbul élünk, az életszinvonalunk csökken, álljatok ide, sorakozzatok fel, mert ez a cél. Ezt a célt nagyon nehéz úgy követni, hogy tömegével odaállunk és a párttagság saját bőrén érzi. Én is szentségelek, amikor bemegyek a boltba és fizettem, hogy mit viszek haza mennyi pénzért, ekkor már én sem kommunistaként nyilatkozom. De erről beszélnünk kell és ezért vagyunk zavarban. Mert azok, akik egyesültek, különböző fórumokat hoztak létre, azok a mi hibáinkat ostorozzák, de még sehol nem találkoztam azzal, hogy jobban kellene csinálni. Mi az, ami a bizalmat elveszíti? Egy példát mondanék. Kemény viták után elfogadtuk az adórendszert. Ma azt halljuk, hogy nem jött be az, amit terveztünk. Elvtársak, kinek a felelőssége ez? Ki tette le az asztalra a számításokat? Mi, a párttagság? Mi elhittük azt, hogy a megfelelő szakemberek a legjobb tudásuk szerint azt tették oda, amiben a döntés született. A felelősség azoké, akik olyan adatokat adtak, amik nem voltak valósak. Ha ebben nem leszünk a jövőben következetesek, akkor a párt hiába hoz jó döntést, ha az adatszolgáltatás nem megfelelő. Nem tudunk mindent visszaellenőrizni, és képtelen helyzetbe hozzuk saját magunkat. Ezért vannak zavarok az alapszervezetekben. Egy példát mondanék. Anya vagyok. Az első gyermek nevelése után