MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1986

62. ő. e. 1986. június 25. (2-68. o.) - 1. A központi bizottság 1986. június 18-i ülése. Szóbeli tájékoztató: 4-18

Í1*J (lf Már az ez évi célok elérése - különösen a költségvetés egyensúlyi helyzetének javítása, a gazdaság jövedelemtermelő képességének fokozása - sem nélkülözheti a tartósan veszteségesen, illetve alaphiányosan gazdálkodó szervezetek problémáinak megoldását. Ehhez, úgy vélem, a szemlélet általános megváltozása is szükséges. Lényeges annak elfogadása és következetes érvényesítése, hogy a gazdálkodó szervezetek alaphiánya és veszteségei nem szolgálhatnak jogcímül állami pénzforrások megszerzésére. A gazdálkodási problémákat a tevékenység észszerűsítésével, a költségek csökkentésével, a termelési szerkezet korszerűsítésével, végső esetben részleges vagy teljes visszafejlesztéssel, általában maguknak az érintetteknek kell megoldaniuk. Az irányító szervek ezzel kapcsolatos összehangolt magatartása körvonalazódott. Az is szükséges azonban, hogy a vállalati és a népgazdasági érdekek ilyesfajta konliktusait a helyi érdekképviseleti és politikai szervek is megfelelően értelmezzék és helyesen kezeljék. Nem könnyíti, ellenkezőleg nehezíti a munkát, ha a szükséges racionalizáló döntések elodázására a televízió vagy a sajtó nyilvánosságát hívják segítségül, mint ezt tapasztaltuk a Medicor miskolci gyárának példáján, vagy a Skála kora tavaszi paradicsom-ellátási akciójánál. Az az alapelvünk, hogy a népgazdasági, társadalmi érdeknek elsőbbsége van a csoport-, az egyéni érdekkel szemben. Az sem újdonság számunkra, hogy a vállalati érdek tartós háttérbe szorítása végső soron lehetetleníti a népgazdasági érdek érvényesítését is, hiszen a gazdaság helyzete végül is a termelésben, a vállalatok, szövetkezetek munkájában dől el. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy ilyen szorító helyzetben nagyon nehéz, esetenként lehetetlen a különféle érdekek mindegyikét érvényre juttatni. A népgazdaság egyensúlyi helyzete, de antiinflációs programunk sikere szempontjából is megkülönböztetett figyelmet érdemel a költségvetés helyzete. Az állami költségvetés olyan mértékű, 35-40 milliárd Ft. körüli hiányának veszélye bontakozik ki, amely mindinkább az inflációs nyomás fokozódásával, illetve áruhiány kialakulásával fenyeget. Ekkora mértékű hiány belföldi hitelforrásokból már nem finanszírozható és így szükségszerűen külföldi eladósodáshoz vezetne; emellett rendkívüli módon megnehezítené a jövő évi népgazdasági terv és állami költségvetés összeállítását is. Ezért olyan költségvetési politikát és gyakorlatot kell megvalósítani, mely a hatékonyság romlásából vagy nem kielégítő javulásából adódó vállalati jövedelemhiányt nem ellentételezi. Szükséges felülvizsgálni valamennyi termelési támogatás jogcímének és mértékének indokoltságát és ennek során érdemi megtakarítási lehetőségeket kell feltárni. Nagyon indokolt az is, hogy a költségvetési szervek az eddiginél szélesebb körű és átfogóbb megtakarító intézkedéseket vezessenek be. A második félévre tervezett intézkedéseket már az 1987. évi tervre való felkészülés igényével kell elhatározni. Tehát nem csupán az 1986. évi terv végrehajtását kell szem előtt tartani, hanem egy olyan folyamatos gazdálkodásra kell törekedni, amely biztosítja középtávú gazdaságpolitikai céljaink elérését. Ezért az 1985. és 1986. évi tervezési, szabályozási és gazdaságirányítási tapasztalataira támaszkodva szükséges előbbre hozni és meggyorsítani a jövő évi terv kidolgozását. Az ezekkel összefüggő szabályozási lépéseket már idén meg is kell tenni. Ennek során a szabályozás egyes fontos elemeit módosítani szükséges. A keresetszabályozás fejlesztése során a változatlanul helyesnek tartott alapelveket úgy kell érvényesíteni, hogy a teljesítmények és a keresetek nagyobb összhangja kiemelt hangsúlyt kapjon.