MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1983

54. ő. e. 1983. február 16. (2-105. o.) - 1. Az állami oktatás helyzete, javaslat az időszerű és a távlati feladatokra a központi bizottság 1982. április 7-i állásfoglalása alapján. Jelentés: 5-23 - Szóbeli kiegészítés: 31-43

18 elmaradásától kezdve, az iskolakerülésen és munkakerülósen keresztül, az alkoholizáló, narkotizáló, csavargó, még súlyosabb esetekben a bűnö­ző életmódban nyilvánulnak meg. Szivesen vesznek részt a gyermek- ós ifjúságvédelmi hosszú távú program elkószitósében. V 1 d á k Gizella elvtársnő , a kaposvári Pedagógus Pártbizottság tit­kára: 1978-ban alakult a Kaposvár város pedagógusait átfogó pártbizottság, mely minden óvoda, általános ós középiskola pártirányitását ellátja a városban. A pártbizottság pártirányitását, elvi-politikai irányitását a városi pártbizottság végzi. A városi pártbizottság kezdettől sok konk­rét segitséget adott ahhoz, hogy fokozatosan önállóvá váljanak. Az el­telt 5 év alatt kialakult a munkastilusuk,munkamódszerük, amit tovább szeretnének javitani. A megyei pártbizottság,különösen a Propaganda Mű­velődési Osztály is sok segitséget adott munkájukhoz. Konkrétan szólni szeretne arról, mit tettek eddig az állásfoglalás meg­ismertetéséért és elfogadtatásáért. Az áprilisi állásfoglalás után pár nappal titkári értekezletet tartottak, Tudták, hogy nem lehetnek még ezek a vélemények leszűrtek és helytálló­ak, de valóságmagvuk feltétlenül kell, hogy legyen. Kiváncsiak voltak, hogy mi ragadta meg először elvtársaik, nevelőik figyelmét. Három fontos dolgot emeltek ki, ami miatt azonosultak már akkor az ál­lásfoglalással. Az iskolák belső stabilitásának a megőrzése; fogjanak össze azok az intézmények és szervezetek, amelyek az ifjúság nevelésében érdekeltek. Ezt Pozsgai elvtárs úgy fogalmazta meg 1981 novemberében, hogy bele kell illeszteni az iskolát Magyarországon abba a mozgástérbe, ami jelenleg a 80-as években nálunk van. Nem szándékosan emiitette elő­ző miniszterünket, de ugy véli, hogy érdemeit ebben a vonatkozásban el kell ismerni. A harmadik dolog, a pedagógusok közéletisége. Sajnos nincs egyetértés ebben a vonatkozásban,az országos állásfoglalás nem fogalmaz egyértelmű­en; "társadalmi munkát az végezzen, közéleti tevékenységet az folytasson, aki pedagógiai munkájának maximálisan eleget tesz." Ezzel eddig igy egyei lehet érteni, azzal már nem, hogy a közepes képzettségű emberek - a mi pedagógus társadalmunkban ezek teszik ki a többséget -, ha meggyőződé­sük, elhivatottságuk olyan, akkor azért ne vállalhassanak közéleti tevé­kenységet, mert állami vezetőjük, vagy valaki más úgy itéli meg, hogy többet kellene nyújtaniuk az oktatás-nevelés terén. E kérdésről össze­csaptak a vélemények, voltolyan párttitkár, aki azt mondta, első a szak­mai munka, ha annak maximálisan eleget tett, azután lépjen ki nyilvános­ság elé, azután képviselje a párt politikáját, véleményét, stb. Ezt ők úgy fogalmazták meg, hogy minden elkötelezett pedagógust várnak, aki közéleti feladatot vállal, a munkáját végezze el az optimumnak meg­felelően, tehát amit a képességeihez mérten nyújtani tud. Hiányolták az állásfoglalás megjelenése után a sajtó és a tömegkommuni­kációs visszhangot, elvétve lehetett hallani szeptemberig arról, milyen feladatok állnak előttünk. Ekkor határozták el, hogy taggyűléseken ér­telmezik az állásfoglalást. A Kossuth Könyvkiadónál megjelent kiadványból minden alapszervezet kapott 10 példányt, ami segitséget adott ahhoz, hog^ jobban megismerjék az állásfoglalást. Nem volt könnyű feladat az értel­mező taggyűlések előkószitóse. A titkár elvtársak felkészitóséhez segit-

Next

/
Thumbnails
Contents