MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1983

54. ő. e. 1983. február 16. (2-105. o.) - 1. Az állami oktatás helyzete, javaslat az időszerű és a távlati feladatokra a központi bizottság 1982. április 7-i állásfoglalása alapján. Jelentés: 5-23 - Szóbeli kiegészítés: 31-43

./•:• 50 \y*: Az oktatás területén egyik legnagyobb probléma a 8 általánost be nem fejezők magas száma. Kettős problémát lát. Ha összehasonlítjuk az 5.6.7. és a 8. osztályban a kiesők számát, tapasztaljuk, a minimumra csökken a redukáltaknak a száma. Valószínű, ebben benn van, vagy elfogadják azt amit tud a gyerek, vagy pedig rontják a statisztikát. Érdemes lenne az illetékeseknek elgondolkodni rajta, /tantestület, szakfelügyelők/ hogy az 5.6. osztályban matematikából bukásra álló tanulókkal /tudomása szerint e tantárgy körül van a legtöbb probléma/ olyan módon foglalkozzanak, ami hathatósabb segítséget adna a tanulóknak a matematikai alapok elégséges megszerzéséhez. Azért el kellene azt is érni, hogy ezeket a fiatalokat nem megbélyegzettként kezeljük, hanem az arra illetékesek foglaljanak állást, képes-e arra a fiatal, hogy ezt az iskolát befejezze vagy sem. így nem terhelnénk fölöslegesen a gazdasági szerveket a statisztikákkal. Tapasztalja, hogy a 8 osztályt el nem végzettek többsége a mezőgazdaságban csapódik le. Bár a korábbi 12-13 %-kal szemben a 30 év alattiak aránya ma 6 %. Kb. 6-7 % az, akik nem tudták elvégezni a 8 általánost. E probléma kiküszöbölését nem lehet egy év alatt megoldani, ez hosszabb távú feladatot jelent. A mezőgazdasági pálya nem eléggé vonzza a fiatalokat, még mindig kevés azon fiatalok száma, akik az általános iskola után a mezőgazdasági területet választják. Arra ösztönzik a tsz-eket, tegyenek olyan lépéseket, amivel jobban meg tudják kedveltetni a mezőgazdaságot a fiatalokkal. Ok is részt vesznek a pályaválasztási bemutatókon, melynek pozitiv eredménye, hogy iskolánként 2-3 fiatal a mezőgazdasági pálya felé orientálódik. Ehhez kapcsolódnak a nagyon kedvelt mezőgazdagi szakkörök, melyeket a tsz-ek hoztak létre. Egy-két helyen pályázatot irtak ki az általános iskolai fiataloknak, hogy milyen szakmára tanítják meg a fiatalokat. Ezek a kezdeményezések még nem váltak általánossá, de véleménye szerint a későbbiek sorén érezhetjük kedvező hatásukat. Örömmel nyugtázza, hogy a jelzett problémák ellenére szép számmal rendelkeznek egyetemi és főiskolai végzettségű szakemberekkel. Ez nem azt jelenti, hogy nincs többre szükség. Egyes szakmákon belül hiány van szakemberekből /közgazdász, számviteli szakember, gépészmérnök, állatorvos/. A jövőben nagyobb gondot kell fordítani a szakmunkás és technikus képzésre, itt komoly fogyatékosságok vannak, ami ugyancsak rányomja bélyegét a középvezető rétegre, és olyan helyzetet teremt, hogy ilyen jellegű feladatok elvégzésére is egyetemet, főiskolát végzett személyeket kell beállítani. A tankötelezettségi törvény végrehajtásához ós az iskolázottság megoldásához nemcsak nagyobb társadalmi összefogásra van szükség, hanem hangsúlyozottabban kell megfogalmazni a család szerepét is, olymódon, hogy az üzemekben lévő politikai és társadalmi szervek kérjék számon a szülőktől, miért nem jár a gyerek iskolába. Tehát a környezet oldaláról próbáljunk rájuk hatni, hogy e téren javulás álljon be. Tapasztalata szerint a szakközép- és ipari iskolák felé általában a gyengébb osztályzatú diákok orientálódnak. A féléves vizsgákon a tanulók jórésze matematika és anyagismeret miatt elégtelen bizonyítványt kapott, annak ellenére, hogy a többi tantárgyból megfelelően teljesítettek. Kérdésként veti fel, miért akarnak matematikusokat képezni ezekből a gyerekekből. Megítélése szerint e magasfoku matematika nélkül is lehet belőlük nagyon jó szakmunkás. Érdemes lenne ebből a szempontból átvizsgálni a szakközépiskolák követelményrendszerét. Annál is inkább, mert a gimnáziumokban, egyetemeken és főiskolákon tudomásul veszik, hogy a hallgatók egy része a reál, a másik része a humán tárgvak iránt érdeklődik, miért nem veszik figyelembe ezt a szakmunkásoknál?