MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1983
55. ő. e. 1983. szeptember 15. (36-122. o.) - 1. A pártdemokrácia érvényesülése és fejlesztésének feladatai a megye pártszerveiben és -szervezeteiben. Jelentés: 39-50 - Szóbeli kiegészítés: 58-70
kat. Erről nem szabad megfeledkezni. Nem vagyunk csalhatatlanok. Nagyon kellene, éppen a demokratikus viszonyok fejlesztése utján is hatni abba az irányba, hogy a bizalommal való visszaélés semmilyen formáját ne tűrjék meg sehol. Másképp nem megy. Ha biztosítékot keresünk az 56-ot megelőző időszakban elkövetett súlyos hibák megismétlődése ellen, ez a pártdemokráciában keresendő. Ha itt rendben vannak a dolgok, akkor el fogjuk kerülni a súlyos hibákat; együtt bölcsebbek vagyunk. Természetesen mindenki és minden párttag is felel a tetteiért, de a kollektíváknak itt többet kell tenni a hibák megelőzésóért. Gyakran van egyfajta belenyugvás a környezetünkben tapasztalt negativ magatartásokkal kapcsolatban. Na egyes emberek magatartásában visszásságokat látunk, egy esetben sem szabad megtűrni, mert az egy eset szüli a kettőt és ha elburjónzik valami rossz, abból nagyon súlyos következmények lehetnek. Itt arról van szó, aki nem akarja vagy nem tudja a párt normáit, követelményeit betartani, az ne legyen párttag. Nem akarja minősiteni, hogy a 852 ezer párttag sok-e vagy kevés, de lehet, hogy több lenne, ha kevesebb volna. Mert aki nem akarja vagy nem tudja vállalni a párttagsággal járó követelményeket, ne legyen párttag. Ehhez még az sem kell, hogy megbüntessük. Az a veze t ö*aki nem tudja a saját érdekeit alárendelni a közösség érdekeinek, ne legyen vezető. Se kis beosztásban, se nagy beosztásban. Nem tudunk másképpen előrehaladni. Ehhez is és a kádermunkához is kell a demokratikus viszonyok fejlesztése. Meg kell dicsérni a mi vezető garnitúránk túlnyomó többségét, de mindenki tudja, hogy vannak magukról megfeledkezett emberek, akik a nagykamrát összetévesztik a saját kamrájukkal, a nagy pénztárt a saját pénztárukkal stb. Ezen a területen is csak a demokratikus viszonyok fejlesztésével tudunk előrehaladni. Ezeket a gondolatokat kivánta ennek a napirendnek a kapcsán elmondani. Néhány mondatban szeretne kitérni a gazdaságot érintő kérdésekre. Kerülgethetjük a kérdést, mint macska a forró kását, a dolog lényege az, hogy előrehaladásunk azon múlik, azon áll vagy bukik, hogyan oldjuk meg a gazdaságban az előttünk álló feladatokat. Ami az idei évet illeti: Először arról, ami jó: a külgazdaság egyensúlyi helyzete javult, a fizetőképességet megőriztük és hozzá kell tenni, hogy igen nehéz körülmények közepette, a nem rubel elszámolású kivitel a tervezettnél gyorsabban nőtt, bár az árak nem kedveztek ós cserearány-romlás van. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeknél megközelíti a 15 százalékot a múlt évihez képest az árveszteség. Ennek ellenére és azt is ideszámítva, hogy a behozatal mérséklődött, a tőkés elszámolású viszonylatokban aktívumunk keletkezett kb 3oo mullió dollár. Ez jó. Tavaly ebben az időszakban 80-I00 dollár körüli volt. Ami rossz: miközben a belföldi felhasználás minden eleme teljesült vagy túlteljesült az év eddigi időszakában, beleértve a beruházásokat, a fogyasztást ós a jövedelmeket is, addig a nemzeti jövedelem a gazdasági folyamatokból levonható konzekvenciák alapján azt kell mondani, hogy nem nőtt, lehet hogy még a tavalyit sem éri el. Az ipari termelés elmarad a tervezettől, hasonlóan a rubel elszámolású export is, és ez baj. Teljes kiegyenlítésre nem törekszenek még a szocialista országok, de ha mi nem teljesítjük a szállitási kötelezettségünket, ez a másik oldalon is hasonlókat idéz elő. Most ennek megfelelően a rubel elszámolású forgalomban a passzivum nagyobb a tervezettnél. Nem jó dolgok közé tartozik, hogy nőttek a feszültségek az áruellátás egyes területein, elsősorban olyan területeken, ahol az árualapokat hazai termelésből kellene biztosítani. Ugy, hogy ez sem a sors csapása, hanem ebben megvannak az egyes üzemeknek és vállalatoknak a gondjai, és termesztésen a felelőssége is.
