MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1983

55. ő. e. 1983. szeptember 15. (36-122. o.) - 1. A pártdemokrácia érvényesülése és fejlesztésének feladatai a megye pártszerveiben és -szervezeteiben. Jelentés: 39-50 - Szóbeli kiegészítés: 58-70

lo a jobb lét iránti igényével, hogy mindig többet akarnak, az újnak, a többnek már nem tudnak ugy lelkesedni, ahogy 3o évvel ezelőtt. Az anyag fölveti, hogy a két PB közti vb-jelentések sablonosak. Emlékezete szerint az elmúlt lo évben a tárgyalt anyagokkal kapcsolatosan senki sem tett fel kérdést a pártbizottsági ülésen. Fáradtak vagyunk, mechanikussá válik, nincs kiegészítés, kérdés, hozzászólás. Pedig ez is a pártélethez tartozna, hogy mi azért egy kicsit mélyebben tájékozódjunk és mélyebben vissza is kérdezzünk, hogy azok az állásfoglalások amelyek születtek , reálisak-e. Mi is hibásak vagyunk, mi sem élünk a pártdemokrácia adta lehetőséggel, pedig ezzel élni lehetne és élni kellene. A párttagokkal, illetve a vezetőkkel akkor beszélgetünk, ha elő van irva. Soron kivüli beszélgetést csak azzal folytatunk, akivel baj van. Pedig ez is természetessé válik, megköveteljük, hogy az alapszervezet tagjaival a párttitkárok rendszeresen beszélgessenek. Szerinte felsőbb szinten is, járási, megyei pártbizottságnál is indokolt volna, hogy ne csak azért, mert most a beszélgetés tapasztalatait összegezni kell, hanem igenis folyamat legyen ez a beszélgetés. Egy jó vezetőnek észre kell venni, hogy beosztottja visszahúzódó lett, nem lelkesedik, ugy mint korábban. Ezekre is kell figyelni, ez is a pártdemokráciának a kérdése, csak ugy lehet egységesen, erős akarattal dolgozni, ha mindenki kiegyensúlyozott. Az anyagot reálisnak tartja, és hangsúlyozza, hogy ezzel a kérdéssel naponta kell foglalkozni. Nem négy év múlva kell elővenni megint, hogy megnézzük, milyen a pártdemokrácia helyzete, hanem a vezető testületektől lefelé az alapszervezetekig napi kérdés kell hogy legyen, mert ha nem az, akkor mi azokat a feladatokat, amiket elvárunk a párttagoktól, nem ugy tudjuk teljesíteni, mint ahogy kellene; ez pedig igen nagy hiba volna, nemcsak a párt, de az egész társadalom szempontjából is. K o v ács József elvtárs, az MSZMP Kaposvár Járási Bizottsága első titkára: Az ideiglenes munkabizottság tagjakónt részt vett néhány csoportos beszélgetésen. Az egyik beszélgetésen - a témához való vélemény nyilvánítás kérése után - az egyik résztvevő ezzel kezdte: "Nézze elvtárs, nem tudom, hogy van-e értelme erről beszélni. Ha ez is csak azért van, hogy véleményünket megismerjék, de utánna marad minden a régiben, akkor nem tartom értelmét a beszélgetésnek." Ezzel az indítással e tapasztalt régi elvtárs - ugy érzi - a pártdemokrácia érvényesülésének egyik fontos elemét ragadta meg, és mivel ez a csoport minden tagját érzékelhetően érintette, azonnal élénk vita indult meg. A beszélgetések és az eddigi tapasztalatai is azt erősitik, hogy a pártszervek és vezetőségeink, a pártbizottságoknak és személyesen nekünk is éppen a gyakorlati munkában érezhetőbben kell bizonyítani, hogy érdemes szóvá tenni a gondokat, mert azok meghallgatásra és orvoslásra kerülnek.A bíráló felszólalásokra - ha ott mindjárt nem lehet választ adni - minden körülmányek között vissza kell térni a következő taggyűlésen, testületi ülésen. Ezt a párttagok ténylegesen igénylik, ennek elmaradása érzékenyen érinti a pártdemokrácia érvényesülését. Nem elégséges, bár gyakori, hogy csak a birálóval négyszemközt beszéljük meg a problémákat, pedig a választ nemcsak a birálók, felszólalók várják, hanem az egész tagság, hisz legtöbbször az őket is foglalkoztató gondokat agndják ki a felszólalók és ezért őket is érdekli, hogy milyen intózkeesek születnek.