MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1982

51. ő. e. 1982. január 20. Együttes ülés a S. M. Tanáccsal (2-117. o.) - 1. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1981. október 22-i együttes állásfoglalása a lakásépítés, a lakásfenntartás, a lakásgazdálkodás és -elosztás fejlesztésének irányelveire. KB-MT állásfoglalás: 5-27 - Szóbeli kiegészítés: 28-42

felt -2f A tömeges tennivalókból szeretné kiemelni a lakásépités, lakásvásár­lás és a területelőkésátés dolgát. Az állam visszahúzó szándéka meg­itélése szerint, ha a végleges szöveget majd megfogalmazzák, biztos, hogy ujravizsgálatot fog követelni, mert olyan arányú visszalépés, ami állami lakásban nem nagyon bővelkedő megyénkben is nagyon kocká­zatos lépés. A III. ötéves terv ideje alatt a megyében megépült la­kások 15,5 százaléka, a IV. ötéves tervben 18,9 százaléka, az V. öt­éves tervben 2o százalék körül volt az állami lakás. A mostani ötéves tervünk aránya 11 százalék. Törvényszerű következménye ez annak, pláne akkor, amikor egy megyei ötéves terv nem megyeszékhely centri­kus, hogy Kaposvár 1983-ban nem rendelkezik elosztható állami lakás­sal. Egyébként az állami lakás fogalmát mindig a célcsoportos lakás­forgalomra értette, mivel a tanácsok ezzel gazdálkodhatnak, ez egyéb állami cimen megépülő lakások, azok más elosztási formába népesülnek be. Ugy érzi, a jelenlévők közül többen is ültek egy másik teremben, 1972-73-ban, amikor Kaposváron nem volt elosztani való lakásmennyi­ség. Nem szeretné megérni azt a vihart, amit az 197o-es évek eleje kavart, mert a megyeszékhely olyan helyzetbe került, hogy a tanács egy éven keresztül minden hozzáfordulónak csak nemet mondhatott, illet­ve a lakásgazdálkodás körébe bevonható lakásoknak a politikáját követ­hette. Az állami lakáskinálat piaci nyelven kifejezve ilyen arányú alakulá­sa már 1981-ben a lakáspiacon a magánlakás értékesitésben árfelhajtó jelenséget váltott ki, ez természetes folyamata a piac törvényszerű­ségeinek. Nagy kereslet, kevés szabályzóit áron való lakásárukinálat, magas eladási árat von maga után. Szerény megitélés szerint - munka­helyi tapasztalata alapján - amikor 1981-ben erős volt az állami la­kás csökkenése, egy 53m 2-rü, átlagos kétszobás lakásnál kb, 5o-8o ezer forinttal magasabb vételárban realizálódott, mint az ugyanabban az időben épitett és értókesitett társasház állami eláadási ára volt. Az állami lakásépités következő időszakokban még várható aránycsökke­nése már előre jelzi, hogy a lakáseladók ingere a magasabb eladási ár felé tolódik. A lakásra szorulók pedig rákényszerülnek ennek meg­adására. Az aki tanácsi kijelölésre vár, valamilyen államilag támo­gatott lakáselnyerési lehetőségre, és nem kerül fel az éves elosztá­si listára, vajon mit tehet. Vagy vár további éveket, vagy a szabad­forgalomban értékesitésre kerülő magasáru lakásokból pótolja a meg­oldani vágyó nagy kérdéseit, szülők, rokonság bevonásával, vagy ugyan­ezzel a támogatással vállalja a lakásépités minden rendü-rangu tortú­ráját családi háznál is, vagy lakásszövetkezeti formában. Nyygodtan állit hatja, hogy már elkezdődött és fokozódni fog annak a megismétlődése, most a lakás területén és a lakásépitéshez szükséges telekfronton, ami 1976 után az üdülőtelkek vonatkozásában elkezdődött. Akkor, amikor a telekhasználat bevezetésével megcsappant az állami üdülőtelkek elkőkészités folyamán évente forgalomba hozott kb. 5oo­6oo üdülőtelek, a szokásos 4oo-tól 7oo forintig terjedő négyszögölen­kénti áron, a következő évben meredeken felszökött ez az eladási ár - ma már nem ritka a balatoni tanácselnökök tudják, a 2-3 ezer forin­tos vagy ennél magasabb ár, és aki akarja megvásárolhatja, ha pénze van hozzá.

Next

/
Thumbnails
Contents