MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1982

51. ő. e. 1982. január 20. Együttes ülés a S. M. Tanáccsal (2-117. o.) - 1. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1981. október 22-i együttes állásfoglalása a lakásépítés, a lakásfenntartás, a lakásgazdálkodás és -elosztás fejlesztésének irányelveire. KB-MT állásfoglalás: 5-27 - Szóbeli kiegészítés: 28-42

17 Az irányelvek és a határozati javaslat is nagy hangsúllyal szól a szociálpolitikai körülményekről. Véleménye szerint a nagycsaládo­sok, az alacsony keresetűek, az egy családtagra jutó alacsony jö­vedelműek esetében a szociális körülmények még differenciáltabb figyelembe vételére volna szükség. Ezek számára további megkülön­böztetett és jelentősebb támogatást kellene biztositani akár a la­kás megszerzésé, akár a lakás fenntartása tekintetében. Ugy Ítélhe­tő meg, hogy a nyugdijasok esetében is nagyobb differenciálásra lenne szükség. Hasonló elbirálást érdemelnének a gyermeküket egye­dül nevelő anyák is. Mindenképpen az a véleménye, hogy a 3.000 ft alatti jövedelmek, nyugdijak és az 5.ooo ft felettiek esetében erő­teljesebb megkülönböztetést kellene érvényesíteni. A meglevő lakásvagyon megóvása, a lakóházak karbantartása és feluji­tása jelentős anyagi erőket igénylő ós nagyon fontos kérdés. A lakásállomány elöregedése egyre inkább azt követeli, hogy a lakások, lakóházak felújításához és karbantartásához megfelelő épitőipari és szakipari kapacitás álljon rendelkezésre. Ami a szövetkezeti lakások és lakóházak karbantartását illeti, ez távolról sem megoldott kérdés. A megyei szövetség Kaposváron kezdeményezte lakásszövetkezeti kere­tekben karbantartó részleg létrehozását, ilyen átmenetileg működött is, azonban kellő tanácsi támogatás hiányában - beleértve a pénz­ügyi támogatást is - ennek működése kudarcba fulladt. Jelenleg az épitőipari szövetkezetekkel történő együttműködés keretében próbálják a karbantartást megoldani, azonban ez idő szerint ez sem tekinthető szervezett és végleges megoldásnak. E kérdésben minden illetékes részéről feltétlenül további erőfeszí­tésekre van szükség, hogy a lakások és lakóházak karbantartása szer­vezetten megoldódjék. Ugy gondolja, célszerű lenne ezen a területen is nagyobb teret biztositani a kis szövetkezeteknek, a gazdasági egyesüléseknek és munkaközösségeknek. Ezek létrehozásával és megszer­vezésével ujabb lehetőségek teremthetők meg. A lakásállomány felujitása külön is nagyon fontos kérdés. Erre az alkalmas épitőipari szervezetekkel és ipari szövetkezetekkel tör­ténő fokozottabb együttműködés nyújthat kellő biztositékot. Itt megemliti, hogy a szövetkezeti lakásmegóvás mellett, nem megoldott a megyében az OTP társasházak, vagy magánszervezésben épült társas­házak karbantartása és felujitása sem, a szükséges kapacitás ehhez nincs biztositva. Lakásépítési terveink megvalósitásában a jövőben nagy szerepük lesz a magánerős formáknak, köztük a lakásszövetkezeteknek. Az ezt elő­segitő kezdeményezéseket, minden lehetséges módon támogatni szüksé­ges. Az irányelvek a lakásépitési szövetkezeti formát, mint az ön­erő bevonásának legalkalmasabb formáját emiitik. A lakásszövetkeze­tek - ós a megyei szövetség, mint a lakásszövetkezetek érdekképvi­seleti szerve, - csak abban az esetben tudnak a lakásépítésben meg­növekedett feladatoknak eleget tenni, ha az illetékes különböző szintű tanácsok ezt magukóvá teszik, és hatósági jogkörükben eljár­va, másrészt megfelelő terület-előkészítéssel, szemlélettel és hoz­záállással segitik a lakásszövetkezetek munkáját. Ugy gondolja, hogy az eddigiek mellett, az épitő kapacitások elosztásán tul, zöld utat kell adni atekintetben is, hogy a másodlagos tevékenység keretében kialakuló szervezetek, a félkész akció, a családi összefogás, és az oly nagy hagyományokkal rendelkező kaláka rendszer - mint az építő­kapacitást pótló legváltozatosabb formák -, alkalmazhatóak legyenek.

Next

/
Thumbnails
Contents