MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1982
52. ő. e. 1982. július 7. (2-97. o.) - 1. A központi bizottság 1982. június 23-i ülése. Szóbeli tájékoztató: 4-43
'1,2 • / Sziria összességében tartózkodó, kiváró magatartást tanusit, láthatóan kerülni igyekszik az összecsapást a katonailag erősebb Izraellel, A többi arab ország mindeddig nem nyújtott tényleges segitséget az agresszió áldozatainak. A Szovjetunió, hazánk és a többi szocialista ország határozottan elitélte az izraeli támadást, s követeli az invázióé csapatok haladéktalan visszavonását, Libanon egységének és szuverenitásának helyreállítását, területi sérthetetlenségének garantálását, A szocialista országok egyúttal rámutattak arra a felelősségre is, amit az Egyesült Államok visel az agresszió támogatásáért. Fellépnek az olyan izraeli-amerikai törekvések ellen, amelyek célja: a Sinai-félszigethez hasonlóan Libanonban is megteremteni egy nemzetközi, gyakorlatilag az amerikai katonai erő jelenlétét. A közel-keleti, s ezen belül a libanoni helyzet további alakulása szempontjából lényeges körülmény az is, hogy az iraki-iráni konfliktusban az utóbbi hetekben fordulat következett be, A sikeres iráni ellentámadások több helyen a határig vetették vissza az iraki hadsereget, s katonai szempontból reális a lehetősége annak, hogy a háború most már iraki területen folytatódik. Az iráni vezetés álláspontja nem egységes ebben a kérdésben, s bár egyes megnyilatkozások szerint nem kivannak iraki területeket elfoglalni, határozott Ígéretet nem tettek arra, hogy az iráni csapatok nem lépik át a határt. Amennyiben viszont ez bekövetkezne, ez egyrészt közvetlenül érintené az Arab-öböl reakciós emirátusait, ós Szaúd-Arábiát, valamint Kuwaitot, másrészt megváltoztatná a háború egész jellegét, s ezzel más arab országokat is Irak mellé állithatna. A katonai helyzet további alakulásától függetlenül is kérdésessé vált a háborúval már egyértelműen kudarcot vallott iraki vezetés sorsa, Irán lényegében a fegyverszünet feltételének tekinti Szaddam Husszein távozását. Pillanatnyilag azonban nem látható olyan politikai-társadalmi erő Irakban, amely az esetleges személycserén túl lényeges politikai alternativát jelentene.