MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1981

49. ő. e. 1981. április 8. (2-91. o.) - 2. Az 1980. évi beszámoló taggyűlések politikai tapasztalatai. Jelentés: 56-67

k Egyetértés van abban, hogy valóban kis lehetőségeink vannak erre. De, ha a másik oldalról nézzük a kérdést, akkor az is igaz, hogy körülményeik megkövetelik a termelés emelőinek minden oldalú kiaknázását. Az egyik nézet az, hogy nem érdemes a differenciálással foglalkozni, mert egyszerűen nincs rá mód. Mert gyakorlatilag a nominálbér-emelés éppen hogy fedezné az áremelkedéseket és ilyenkor hogyan differenciáljunk - kérdezik többen. Ha viszont differenciálunk, akkor ez eleve azzal jár együtt, hogy annak az életszínvonala, aki kevesebbet kap, vagy egyáltalán nem kap béremelést, csökken. Tehát elveszünk . tőle - igy vetődik fel a kérdés. Nem könnyű dologról van szó, A dolgozók, a párttagok másik része ennek mintegy következményeként azt mondja, hogy gyakorlatilag akkor sem differenciáltunk, amikor sokkal nagyobb volt a mozgásszabadság e tekintetben. Nem differenciáltunk azért, mert ennek felelősségét sem a gazdasági, sem a mozgalmi vezetők nem merték vállalni. Van olyan vélemény is, hogy nem differenciálhatunk azért sem, mert a dolgozók általában ellenállnak neki. Miért állnak ellen? Azért, mert ahogy egyesek mondják, a dolgozók nagy többsége közepes szinten dolgozik, meg van elégedve azzal a fizetéssel, amit kap. Mások szerint sokan az átlag alatti színvonalon dolgoznak, tehát szinte nemzeti ajándék számára az, ha átlagfizetést kap. Azok pedig, akik átlag fölött dolgoznak, nem merik vállalni azt a rizikót, hogy hadakozzanak, harcoljanak azért, hogy az ő bérüket magasabban állapítsák meg, mint a másik dolgozókét. Azért, mert a negatív értelmű közérdeklődés középpontjába kerülhetnének ezzel. Hogyan lehet megoldani ezt a problémát? Ki segit ebben a gazdasági vezetőknek, mindenekelőtt a középszinten dolgozó gazdasági vezetőknek? Szerinte elsősorban a párt- és a mozgalmi szervek siethetnek segítségükre. Ha mi kollektíván, testületi szinten foglalunk állást és egyénileg is következetesen képviseljük ezt a dolgot, akkor tényleg a termelés emelőjévé válhat ez a lehetőség is, A KISz-nél különösen érdekes ez a téma, mert ha valakik, akkor elsősorban a KISz-esek érezhetik sokszor a saját bőrükön, hogy bizony eléggé el vannak maradva e tekintetben. A szocializmusnak az az alaptörvénye, hogy minden dolgozó a végzett munkája arányában részesüljön a megtermelt javakból, a legkevésbé talán őnáluk érvényesül. Nem akarja eltúlozni a dolgot, természetesen megérti a törzsgárda tagságot, az idősebb dolgozók problémáját is, de azt hiszi, a fiataloknak sokkal inkább kell ezzel a lehetőséggel élniük, sőt hadakozniuk a munka szerinti bérezés elvének érvényesítéséért. Ha már a fiataloknál tart, megjegyzi: nagyon tetszett az, amit Varga Péter elvtárs a KB tájékoztatása alapján elmondott,az ifjúsággal kapcsolatosan. Nagy felelőséggel szólt a Központi Bi zottság az ifjúságról és nem szabad nekünk sem másképp nézni