MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1979

43. ő. e. 1979. április 19. (2-160. o.) - 2. Az építő- és építőanyag-ipar, valamint a lakásépítés helyzete, és a továbbfejlesztés feladatai a megyében a központi bizottság 1978. október 12-i határozata alapján. Jelentés: 46-62

3 beruházások mintegy felét állami és tanácsi támogatásból, 14 százalékát pedig hitelből fedezték. A fejlesztések eredményeként létrejöttek a korszerű lakásépítés műszaki-technológiai bázisai. Az V. ötéves tervben folytatódtak, illetve jelenleg is folyamatban vannak a magasépítő kapacitások további bővitését szolgáló beruházások. Ezek értéke 1976-1980 közötti időszakban várhatóan eléri a 360 millió forintot. A beruházások forrásai között bár csökkent, de továbbra is jelentős /44 százalék/ maradt az állami támogatás aránya, ugyanakkor nőtt a hitelek igénybevétele, és ez miatt a saját fejlesztési alapok több évre le vannak kötve. Az V. ötéves tervi fejlesztések során az állami építőipari vállalat megkezdte panelüíémének rekonstrukcióját és bővítését, valamint a közintézmények építésére használható korszerű szerkezeti, elemek /IMS/ előregyártó bázisának kialakítását. A Barcsi TÖVALL pedig megteremtette a fából gyártott könnyűszerkezetek felhasználásához szükséges feltételeket. Két KTSZ felkészült a lakások öntöttbeton /JTO-FINES/ technológiával történő építésére. A korszerű építési módszerek bevezetése mellett élőmunkát kiváltó gépesítések is történtek. A fejlesztések hatására a magasépítő szervezetek állóeszköz állománya 1970-óta háromszorosára nőtt és 1978 év végén 614 millió forintot tett ki. Ennek során az állóeszközökön belül a gépek és berendezések aránya 38-ről 51 százalékra emelkedett, azonban még ma is alacsonynak tekinthető, és összetétele sem felel meg mindenben a követelményeknek. A gépek típusainak száma tul sok. Számottevő az elmaradás az anyagmozgatás, a rakodás és a szakipari munkák gépesítése, valamint a gépláncok alkalmazása terén. Az igényekhez képest alacsony géparány azzal is összefügg, hogy a megyében az utóbbi 8-10 évben elsősorban az építőipar extenzív fejlesztése volt napirenden. A központi telepek kialakítása nagy építési beruházásokat igényelt. Emiatt az indokoltnál lassabban haladt előre a fizikailag és erkölcsileg elhasználódott gépek és berendezések cseréje. A magasépítő szervezetek állóeszközeinek bővítése elősegítette teljesítőképességük megyei szintű növelését. Ennek ellenére nem sikerült megszüntetni az építési kereslet és kínálat közötti feszültségeket. Nem alakult ki a magasépítő kapacitások optimális belső szerkezete. Továbbra is megmaradtak az aránytalanságok az egyes szakágazatok /szerkezetgyártás, szerelés, szakipar, stb./ építményesöpörtök és földrajzi területek /települések/ között. Nem sikerült megoldani a korszerű szerkezetgyártás és szerelés, illetve a befejező kapacitások vállalatokon belüli összehangolt fejlesztését sem. A szakipar alacsony gépesítése következtében a befejező munkáknál a hagyományos eljárások maradtak túlsúlyban. A vezető építőipari szervezeteknél nem alakultak ki a komplex építési rendszerek, de a követelményeknek megfelelően nem is kapcsolódtak a már meglévő megyén kivüli rendszerekhez.