MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1979

44. ő. e. 1979. október 10. (2-156. o.) - 2. A megyei pártbizottság 1974. június 19-i közművelődési határozata végrehajtásának tapasztalatai. Jelentés: 60-79 - Szóbeli kiegészítés: 80-84

hálózatban 400 könyvtáros dolgozik, ebből 115 főhivatású, jóré­szük ma már szakképzett. Az eredményekről a II. számú táblázat tájékoztat. Tény az, hogy a legfontosabb célkitűzésben, a munkás­olvasók számának növelésében eredményeket értek el. Ha az orszá­gos statisztikával összehasonlitják, akkor a szakszervezeti könyv­tárhálózattal együtt Somogyban ez a szám sokkal magasabb, mint a nagyobb iparral rendelkező megyékben. A szocialista brigádok tagjai, akik nagyon sokféle vetélkedőben vesznek részt, eljutottak a könyv­tárakba is. A könyvtárak tudnak segiteni és segitenek is. Ha jó segitséget kaptak, netán jónéhányan még győzelemre is jutottak a különféle megyei és országos vetélkedőkön, akkor ezek az emberek megmaradnak olvasónak, mert rájönnek arra, hogy a könyvtárak mi­ben tudnak segiteni. A szakemberek is egyre inkább igénylik a könyvtárak tájékoztató ós irodalomfeltáró dokumentációs tevékeny­ségét. A megyei könyvtárnak már hét intézménnyel és vállalattal van együttműködése. Rendszeresen megadott témát figyelnek és az irodalmat az illetékes vállalatnak, intézménynek figyelmébe ajánlják. Az igy feltárt irodalmat a termelő munkában hasznosít­ják. Ezzel a könyvtárak - különösen a nagyobb könyvtárak - túl­léptek azon, hogy egyszerűen csak kölcsönkönyvtárak legyenek. Olyan szolgalatot teljesitenek, amely a tudományos kutató munká­ban, a termelő munkában, a szakismeretterjesztésben egyaránt se­gítség. A Levéltárral, a Múzeummal, a Honismereti Mozgalommal közös együttműködésben a helytörténeti, és a honismereti munkában is segitenek. Gond van viszont a kiskönyvtárakkal. Nemcsak a ta­nácsi kiskönyvtárakkal, hanem az iskolai, a szakszervezeti könyv­tárakkal, a kistelepülések könyvtáraival is. A kiskönyvtárak nem tudnak kellően fejlődni, nem kapnak elég könyvet ahhoz, hogy az ott lévő akár néhány állandó olvasó is a legszükségesebbeket meg­kapja. Kevés az az újdonság, amit a kiskönyvtárakba vásárolni le­het. Egyre inkább arra van szükség, hogy nagyobb könyvtárakhoz kapcsolódjanak és nagyobb könyvtárak biztosítsák az ellátást. Ezért az integráció szükséges. A nagyobb könyvtárak nagyobb könyv­beszerzési keretével, egy ellátási rendszerrel képesek megoldani a kisközségek könyvtári ellátását és tudják vállalni az iskolai könyvtárak szakmai gondozását és segítését. Ezért fordult elő, hogy nagyon sok ipari üzemben, ipari szövetkezetben bevonulnak a nagykönyvtárak és ott épp az új munkásréteg olvasóvá válásához adnak közvetlen segitséget. A kisközségekben az is gond, hogy a heti 2-4 óra nyitvatartásban kevés időben tudnak az emberek, az olvasók rendelkezésére állni. Nagyon nehéz megtalálni azokat a társadalmi-munkás vagy tiszteletdíjas munkatársakat, akik ezt a munkát tudják vállalni. Az is tény, hogy éppen a kistelepülések és általában a kultúra és ezen belül a könyvtári munka támogatá­sára a 60-as évektől a 70-es évek elejéig sokkal több volt a tár­sadalmi támogatás, mint az elmúlt években. A tsz-ek a 60-as évek­ben 120-150 ezer forintot adtak évente könyvtári berendezésre, könyvvásárlásra, most elvétve találnak néhány termelőszövetkeze­tet, amelyik 5-10 ezer forintot tud adni könyvtári támogatásra. A tsz-szövetsóggel kötendő együttműködési szerződésbe megfogalma­zást nyer, hogy hogyan tudják a könyvtárak segiteni és a könyvtá­rak hogyan tudják szolgálni a mezőgazdaság ügyét. Nemcsak kérni akarnak a könyvtárak a mezőgazdasági szövetkezetektől.

Next

/
Thumbnails
Contents