MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1978

41. ő. e. 1978. november 15. (110-230. o.) - 2. A központi bizottság 1973. november 28-i, a káder- és személyzeti munka fejlesztéséről szóló határozatának végrehajtása. Jelentés: 150-160 - Elfogadott jelentés: 194-204

'Q3 6 A hatáskörből kikerültek zöme állami, társadalmi, gazdasági szerveknél vezető beosztást tölt be, feladataikat eredményesen oldják meg, A pártszervek munkájukra továbbra is számitanak, figyelemmel kisérik tevékenységüket, fejlődésüket, rendszeresen bevonják őket a területi politikai munka szervezésébe, egy részük tagja a választott pártszerveknek, négy esztendő alatt a függetlenített pártapparátus 39 százaléka kicserélődött, A legnagyobb mértékű változás a városi és a megyei apparátusban következett be, /56, illetve 48 %/ A folyamatosságot biztositotta, hogy az apparátus vezetői, mindenekelőtt a járási, városi első titkárok 66, a titkárok 63 százaléka 5 évnél régebb óta van jelenlegi funkciójában. Az apparátusba került elvtársak valamennyien megfelelő általános és politikai műveltséggel, közéleti tapasztalattal rendelkeznek. Néhány esetben a nem körültekintő kiválasztás is hozzájárult a cserélődéshez, A megyei, járási és városi párthatáskörbe tartozó gazdasági, szövetkezeti és intézményi vezetőknél kismérvű volt a csere, az állami gazdaságok igazgatóinál viszont magas. Az e területeken dolgozó vezetők átlagéletkora viszonylag magas, ezért itt 1980-1985 között nagyobb aranyu csere lesz, A cserek során érvényesült a humanizmus, A követelményeket nem vállaló vagy azzal lépést tartani nem tudó vezetők képességüknek megfelelő munkakörbe kerültek. Jelentős számban mentek nyugdíjba vezetők, közülük többen korkedvezménnyel, A korengedményes nyugdÍjazásoknál nagyobb körültekintéssel kell eljárni, s csak a valóban indokolt esetekben éljünk vele, mert ellenkező esetben egyrészt zavarja az 50 év feletti vezetők biztonságérzetét, másreszt a közhangulatot is helytelen irányba orientálja. Arra kell törekedni, hogy a nyugdijkorhatárt elért egészséges, jól dolgozó vezetők - ha vállalják - továbbra is maradjanak beosztásukban, A nyugdijások többsége jó kapcsolatot tart fenn korábbi munkahelyével. Az uj vezetők egy része igényli az elődök segitségét, gazdag élet- és vezetői tapasztalatát. Jelentős viszont azoknak a szama, akik - nagyrészt nem saját hibájukból - elszakadnak a munkahelytől, esetenként a közélettől is. Egyes vezetők terhesnek érzik az elődök közelségét, mások figyelmetlenek, nem becsülik őket, A pártszervek sem fordítanak e kérdésre megfelelő figyelmet. Ezen a helyzeten - figyelembe véve a generációcaere felgyorsulását okvetlenül változtatni kell, nagyobb politikai-erkölcsi megbecsülésben kell részesíteni a nyugdíjas vezetőket. Az elmúlt években egészségesebb kádermozgás valósult meg a párt-, állami és tömegszervezeti területek között. Kedvezően változott a szemlélet, melyhez a jövedelmekben korábban meglévő különbségek kiegyenlítődése is hozzájárult. Azonban a vezető beosztású gazdasági vezetők jelentős része ma sem szívesen vállalja a párt-, a tanácsi és a tömegszervezeti apparátusban a munkát. Gond továbbá az is, hogy a váltásra érett káderkérdések sokáig elhúzódnak, ez