MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1978

41. ő. e. 1978. november 15. (110-230. o.) - 2. A központi bizottság 1973. november 28-i, a káder- és személyzeti munka fejlesztéséről szóló határozatának végrehajtása. Jelentés: 150-160 - Szóbeli kiegészítés: 171-177

' <-' J 15 Emliti a jelentés - nagyon egyet lehet ezzel érteni -, hogy a nyugdíjásókkal is foglalkozni kell. Ez természetes dolog, azonban nemcsak a városi, a járási vezető testületek felada­ta, hanem a pártalapszervezeteké is. Néha azért nem árt meg­nézni azoknak a sorsát, akik a közelmúltban vagy néhány év­tizeddel ezelőtt politikai figurái voltak egy-egy testületnek vagy területnek, akik jelentős eredményeket értek el a szocia­lizmus építésében. Ma már nem nagyon sokat tudunk róluk, A vá­rosi pártbizottság tavaly összehívta a korábban hatáskörben lé­vő, nyugállományú vezetőket. Érdekes tapasztalatokra tettek szert. Közülük senkinek nem volt jelentősebb anyagi gondja, A legtöbben azt hiányolták, hogy nem hivják őket, nem kérik ki a véleményüket. Érdekes módon vetette fel az egyik elvtárs - és ez nagyon elgondolkoztató -, hogy a nyilvántartott veteránokat minden évben meghívjuk, meg is jutalmazunk közülük néhányat, amiről ők az újságban olvasnak. Ugyanakkor közülük is vannak néhányan, akik 45-ös párttagok, és a párttagságuk között egy év különbség van, de egész életútjuk, tevékenységük legalább olyan szintű volt, mint azoké, akik megkapták a Szocialista Hazáért kitüntetést, velük mégsem tartjuk megfelelően a kapcso­latot. Ez az egy példa is azt mutatja, hogy a közbeeső és fel­sőbb pártszerveknek is vannak feladataik azon tul, hogy a párt­alapszervezetek, a kis közösségek, a volt munkahelyek megfelelő gondoskodásban részesitik ezeket az elvtársakat, A jelentés, illetve a határozati rész megfelelően állást foglal ezekben a kérdésekben. Csak alá lehet húzni a jelentés és a határozati rész azon meg­állapítását, hogy minden körülmények között biztositanunk kell a kádermunka demokratizmusát. Az egyértelmű, hogy ezen a terü­leten jelentős eredményeket értünk el, de addig még nem jutot­tunk el, hogy az illetékes pártszervek, a pártalapszervezetek, a kommunisták véleményét is ismerjük meg a döntés előtt; hogy kérjük ki véleményüket, és ne a döntés után tájékoztassuk őket; ne legyen formális a véleménykérés, hanem tényleg az előkészí­tési szakaszban ismerjék meg a döntést hozó, vagy az egyes al­ternatívákat kereső vezetők, testületek, hogy tulajdonképpen mi az emberek véleménye az illető káderekről. Hogy ez mennyire fontos, jő példa rá a Húskombinát esete, A közelmúltban előze­tes viták alapján derült fény e§y vezérigazgatói javaslatnak a helytelenségére, A javasolt főmérnökről csak jót mondtak, és amikor a pártalapszervezet a munkahelyén tájékozódott, akkor derült ki, hogy csak akkor volt köze a konzerv-sonkához, amikor fogyasztotta. Az alapszervezet kezdeményezésére az illetékes megyei vezetők egyetértésével nem is került testület elé* a ja­vaslat. Az utóbbi időben többször tapasztalták, hogy vezető állásban lévő, hatáskörbe tartozó káderekkel más szervek képviselői meg­egyeznek, jobb feltételeket Ígérnek és utána jönnek az illeté­kes pártszervekhez, hogy rendezzék le az ügyet. Ha nem értenek egyet, elkezdődik a huza-vona, A közelmúltban Kaposváron is több ilyen probléma volt elsősorban tanási területen, így került el a városi tanács építésügyi osztályvezetője, Stadler elvtárs.

Next

/
Thumbnails
Contents