MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1976

36. ő. e. 1976. április 29. (170-283. o.) - 1. a.) A megye 1976. év I. negyedévének gazdasági eredményei és a további feladatok. Szóbeli tájékoztató: 172-201 - b.) Az V. ötéves tervi gazdaságpolitikai, termelési agitáció és a propaganda feladatai a politikai bizottság 1976. január 27-i határozata alapján. Feladatterv (2 pld): 202-223

*V-X 6 séges kiemelni. Ezek közül, ha rövidebben is, szeretnék még szólni az életszínvonal-politikánkról. Nemcsak azért, mert ez szinte mindenkit érdeklő kérdés, hanem azért is, mert ugy tűnik, mintha erről a témáról propagandistáink, agitátoraink a feladatok, követelmények megfogalmazása, ismertetése mellett az utóbbi időben keveset és bátortalanul szólnának. Pedig nincs mit szégyenkeznünk, hiszen az életszínvonal a nehezebb körülmények ellenére is tovább növekszik. A reáljövedelem, a már elért magasabb szinthez képest is tovább nő, bár - a Kovács elvtárs által elmondott tényezők miatt - a korábbinál szerényebb mértékben. A mostani helyzetben különösen fontos az életszínvonal komplex értelmezése. Propagandamunkánk hiányosságát mutatja, hogy a közvélemény kutató csoportunk reprezentatív felmérése alapján a megkérdezetteknek csak 40 %-a ismerte, hogy az életszínvonalnak több összetevője van. A lakosság szociális, kommunális ellátottságát számba véve - a hiány ellenére is - hazánk az európai élvonalhoz tartozik. Nagy eredményeket értünk el a lakásépítésben, fejlődött az óvodai ellátás, a szakmunkásképzés, az üzlethálózat, a közművelődés. Ezek tények, s egyben az agitáció és propaganda érvei is. Kovács elvtárs emiitette, hogy az agitációs és propagandamunkában nagyobb gondot kell fordítani a differenciáltságra. Ez az életszínvonal-politikánk magyarázásánál különösen fontos. Indokolt, hogy az érkérdéseket is együtt magyarázzuk az életszínvonal-politikával, gazdaságpolitikánkkal. Az érvelés során hangsúlyoznunk kell, hogy az árak a termelés és az irányitás fontos eszközei, tájékoztatást adnak arról, hogy mi mennyibe kerül a népgazdaságnak, és a termelő üzemeknek. Vagyis a termelői árak tartósan nem szakadhatnak el a hazai ráfordításoktól és a világpiaci áraktól. Meg kell magyaráznunk, hogy a termelői árak változása néhány területen együtt járhat a fogyasztói árak emelésével is. Az árrendezés megmerevítése konzerválná a termelés és a fogyasztás szerkezetét, fékezné a hatékonyság fokozását, hiányt idézne elő az ellátásban. Az árpolitika elfogadtatáséban nem a konkrét árintézkedések utólagos indokléséra, hanem az alapelvek, az összefüggések tervszerű, rendszeres megmagyarázására kell a hangsúlyt helyezni. Az előttünk álló feladatok megvalósítása igényli, hogy a tömegpolitikai munkában nagyobb jelentőséget tulajdonítsunk a termelési agitációnak, propagandának. Az emberek tudata, tudatszintje fontos tényezője a termelésnek. Sohasem mondhatunk le a legértékesebb termelőerő, az ember megnyeréséről. A feladatok megvalósításában azonban az agitációnak nem lehet helyettesítő szerepe, hanem csak eszköz a végrehajtásra történő mozgósításban. Ezért az agitáció fő jellemzője legyen a realitás. Az életet mindig olyannak ábrázoljuk, amilyen. Fel kell lépni mindenfajta szépités ellen. Az embereknek a valóság megismerésére van szükségük, ezért meg kell mutatni az eredmények mellett az ellent-