MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1973

29. ő. e. 1973. szeptember 28. (124-220. o.) - 1. A X. kongresszus és a megyei pártértekezlet határozatai végrehajtásának helyzete a központi bizottság 1972. november 11-i állásfoglalása alapján. Jelentés: 126-163 - Szóbeli kiegészítés: 164-165

12 növeljék, profiljukat bővitsék. Az anyag is szól róla,hogy a fejlesztések egy részét az érintett nagyvállalatok valamilyen ok miatt átütemezték. Sajnos ezért húzódik el a budapesti Finommechanikai Vállalat gyáregységfejlesztésének második üteme, a Mechanikai Müvek marcali gyáregységének a befejezése és ezért nem kezdődhetett meg 1972-ben a Chemical barcsi telepitése sem. Szólni kell bizonyos belső tényezőkről is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a somogyi iparfejlesztés alapvetően extenziv irányú volt az elmúlt öt évben, éppen ezért vállalataink, telepeink döntő többségében megvannak az intenziv fejlesztés feltételei is. Ezt néhány vállalat a maga példájával nagyon szépen bizonyitotta. Ez is mutatja, hogy az önállóan tett intézkedéseknek is van kimutatható hatása. Nem tudunk lemondani a további foglalkoztatási lehetőségek feltételeinek megteremtéséről. A legfontosabb feladat, hogy a vállalatok egyedenként vizsgálják meg a mai helyzetet és a sajátosságaik alapján találják meg a fejlesztéshez vezető legjobb módszereket. Nem ért egyet azzal, hogy a járások nem a fejlesztésre kijelölt városokban, nagyközségekben kivánják az ipart telepit eni. Ennek a gyakorlatnak nem szabad támogatást adni, mert olyan decentralizáltság keletkezhet, amely ideig, óráig megoldja a foglalkoztatási gondokat, de nem biztositja azt a fejlődést, amit akár Marcaliban, akár Nagyatádon elérhetnénk az ipartelepítéssel. Kaposváron egyre inkább kialakulóban van, hogy a város 30 km-es körzetében él a bejárók 94 %-a és olyan közlekedési és egyéb feltételeket teremtenek a bejáróknak, hogy az utazási időt elfogadható mértékben leröviditsék. Az előterjesztésben tág teret kapott a beruházások és az épitőipar kérdése. A kettő nem választható el egymástól. De a megye általános helyzete és az épitőipar helyzete sem választható el egymástól. Köztudott, hogy a hatvanas évek első felében indult meg a megyében a termelő ágazatok erőteljesebb fejlődése. Ezt követte néhány év késéssel a kommunális, tehát az infrastrukturális fejlesztés és a III. ötéves tervben lényegében a kettő együtt jelentette a megyében az általános fejlesztési irányt. 1964-ben a megyei pártbizottság elemezte az épitőipar helyzetét és azóta még néhányszor és mindig arra a megállapításra kellett jutni, hogy építőiparunk a vele szemben támasztott követelmények mögött kullog. 1964-65-ben az állami épitőipari szervezetek vállalták a mezőgazdasági beruházásoknak 60,százalékát. Ezért szinte létszükséglet volt akkor a TÖVÁL-ok létrehozása. 1965-ben az épitőipari szervezetek létszáma 5 600 fő volt. Öt év alatt, tehát 1965-től 1970-ig ez a létszám megduplázódott, de a 11 000 épitőipari dolgozó többsége nem a magasabb szervezettségű és termelékenységű épitőipari vállalatoknál koncentrálódott. Sajnos a TÖVAL-ok nem adták azt, amit vártunk tőlük.