MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1973

29. ő. e. 1973. szeptember 28. (124-220. o.) - 1. A X. kongresszus és a megyei pártértekezlet határozatai végrehajtásának helyzete a központi bizottság 1972. november 11-i állásfoglalása alapján. Jelentés: 126-163

AZ ÉPÍTŐIPAR HELYZETE Somogy építőiparának kedvezőtlen adottságai nem választhatók el a megye gazdasági struktúrájától. Ezt mindenképpen figye­lembe kell venni az építőipar értékelésénél. A megye beru­házási piacát a IV. ötéves tervet megelőzően állandó kapa­citás-elégtelenség jellemzete. Az okokat - az állami építő­ipar viszonylagos elmaradottságát t az ágazat túlzott decentra­lizáltságát, az alacsony technikai szinvonalat - a tervidőszak elsó felében sem sikerült megszüntetni. A megye építőipari termelése nem a tervek szerint alakult. Az előirányzott évi 16-18 százalékos ütemmel szemben az 1971-es 17 százalékos volumennövekedés után 1972-ben és 1973. első felében terme­lési szintentartást vagy csak kis mértékű /3-4 százalékos/ termelésfejlesztést ért el. A magasépítésben és a szövetke­zeti építőiparban növekedett ugyan a termelési érték, de az építőipari áremelkedés mértékét alig haladja meg. így a naturális teljesítés csökkent. Az igények és a kivitelezési lehetőségek közötti feszültség néhány területen veszélyezte­ti a tervek teljesítését. Ez elsősorban a nagyobb beruházá­soknál, főleg Kaposváron és a magasépítési szakágazatban je­lentkezik. A 40-50 millió forintra becsült éves kapacitás­hiány pótlására igénybe kellett venni más megyei kivitelező szerveket is. A megye építőiparában a termelés üteménél jobban emelkedett a foglalkoztatottak száma. Az ágazatban nem nőtt megfelelő mértekben a termelékenység, a szövetkezeti szektorban pedig csökkent. Az építőipar teljesítőképességét hátráltatja az, hogy pontatlan az építési igények előrejelzése. Az előkészí­tés még mindig nagyon lassú és hiányos. Ezért a rendelkezés­re álló kapacitás kihasználása sem hatékony. /Például nagy­atádi tóglaközópblokk üzem./ Nehezíti a helyzetet az is, hogy nincs elég szakember. Számos felsőfokú végzettségű építészmér­nökre, műszaki szakemberre, építőipari technikusra ós 400-500 szakmunkásra volna szükség, főleg vasbetonszerelőre, tető­fedőre és ácsra. Kevés gazdálkodó szerv tesz erőfeszítéseket e probléma megoldására. líég mindig nem kielégítő a vezetési színvonal, nem megfelelő a vállalkozási politika sem. Gyakran hanyagság, nemtörődöm­ség tapasztalható. A megyei beruházási vállalatok nem tudják megteremteni az összhangot, gyakran maguk is a könnyebb meg­oldást választják, mint például a kaposvári lakások és szenny­víztisztító, a nagyatádi kórház építésénél. Reméljük, nem marad el a rendteremtés, a hatékony munka. Felelőtlen, törvényekbe ütköző gazdálkodást is tapasztaltunk. Ez két TÖVÁLL és egy ktsz építőipari részlegének felszámolásá­hoz vezetett. 1972-ben két TÖVÁLL volt veszteséges. A tabi 10, a balatonbogiári 7 milliós veszteséggel zárt. A ráfizetés az alapító tsz-eket terheli. Mindkét építőipari szervezetnél tör­vénybe ütköző, felelőtlen gazdálkodást folytattak, különösen az első számú vezetők. De felelősség terheli az alapító tsz­ek^ellenőrző bizottságait és a megyei tanács járási hivatalait is.

Next

/
Thumbnails
Contents