MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1970

20. ő. e. 1970. március 2. (76-133. o.) - 1. A pártszervezetek tömegpolitikai, ideológiai és kulturális munkájának tapasztalatai a IX. kongresszus határozatai tükrében. Jelentés: 78-94 - Szóbeli kiegészítés: 95-101

cg 2% • 4 - m Mindenekelőtt megállapítható, hogy egyoldalú, és egy kissé szociálpolitikai szempontokat képvisel, A. gazdaságpolitikai agitációban és propagandában nem vagy nagyon vérszegényen szerepelnek termelői szempontok, A teljesitményektől elszakitottan az elosztást helyezzük előtérbe, tehát nem a termelésre, hanem az elosztásra irányítjuk a fő figyelmet. Lassan oldja fel agitációnk az elosztással kapcsolatos helytelen nézeteket is, amelyek az elosztás nivellálódását, az úgynevezett egyenlősdi szemléletet erősitik inkább. Az elmondottakkal függ össze, hogy a közgazdászokban, a közhangulatban eluralkodott szemlélet ellenhatásaként az egyoldalú termelői szemlélet, a lakosságban pedig a fogyasztói szemlélet alakult ki. Helyesen célkitűzésként azt állithatjuk, hogy átfogó termelői és fogyasztói szemléletet kell kialakítanunk, másszóval a termelői, az elosztási és a fogyasztói szemlélet dialektikus egységben való kialakítása lehet célunk. Ez pedig megköveteli az egyéni, a csoport és az össznépi érdekek ugyancsak dialektikus egységben való hangsúlyozását, propagálását. Önkritikusan be kell vallanunk, hogy kidolgozatlan és általános az életszínvonallal kapcsolatos agitációnk és propagandánk, E^ürgősen kidolgozásra vár országosan, megyeileg, de különösen helyileg az erre vonatkozó teljeskörü agitációs rendszer megalkotása, összeállítása. Mindenekelőtt olyan fontos kérdéseket kell tisztázni, mint pl., hogy mi tartozik az életszínvonal fogalmába. Ennek birtokában összeségében kell bemutatnunk az életszínvonal alakulását, mert a jelnleg használatos statisztikai adatok csak részlegesen, az átlagszámok alapján megvonható általános tendenciák felvázolásával válaszol erre a kérdésre. Rá kell mutatnunk továbbá arra is, hogy az életszinvonalat nem növelhetjük gyorsabban, mint ahogy a termelékenység, a megtermelt és elosztható javak mennyisége növekszik. Gazdaságpolitikai agitációnk és propagandánk az előző hibákból következően túlzottan a makrookonomia valós vagy vélt problémáira helyezi a hangsúlyt, és elhanyagolja a vállalati, termelőszövetkezeti, vagyis a helyi problémákat. Ebben az esetben is káros beidegződésről van szó, amelyet mindenképp meg kell szüntetni, mert megengedhetetlen, hogy a helyi hibák okait fent keressük, de helytelen elhallgatni a helyi erőfeszítések nyomán születő eedményeket is. Közismert az a megállapítás, hogy népgazdaságunk a fejlődés és átrendeződés időszakában él. Kettős feladatot oldunk meg. Az előrehaladás céljainak, a változó igényeknek megfelelően átrendezzük gazdaságunkat és eközben lehetőségeinkhez képest minden területen továbbfejlesztjük azt. Nekünk elsősorban a fejekben való átrendezést kell megoldani, erősíteni kell a közgazdasági szemléletet. Ez ismételten arra int és kötelez bennünket,hogy szervezettebben, koncentráltabban valósítsuk meg a tömegfelvilágositást, A kiegyensúlyozott gazdaságpolitikai közhangulat nem alakitható ki csak az országos jellegű kérdések hirdetésével, mert az országos statisztikai átlagot az emberek lebontják saját helyzetükre. Ezt kell magyarázni, megértetni a tömegpolitikai ideológiai és kulturális munka sajátos eszközeivel. Tömegpolitikai munkánkban gyakorta keveredik a politika és az agitáció közötti viszony. Közismert példával szeretném ezt bizonyítani. Ha eredményeket érünk el, akkor gyakori az a vélemény,hogy a politikát dicsérik, akkor jogosan helyesen politikának tudjuk be. Ha célkitüzé-