MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1970

20. ő. e. 1970. január 27. (2-75. o.) - 1. Somogy megye 1969. évi gazdasági helyzete és javaslat az 1970. évi feladatokra a központi bizottság 1969. november 27-i határozata alapján. Előterjesztés: 4-22

- 9 - pr Érré büszkék lehetünk, hisz 25 év alatt jutottunk el idáig. De azt is látni kell, hogy ez bizonyos értelemben determinál, behatárol bennünket, meghatározza lehetőségeinket. Székből a lehetőségekből kell kiindulni. A reform harmadik évében és egyúttal felszabadulásunk 25. évében vagyunk. Ez alatt az idő alatt. - sokszor elhangzott már, de nem frázis - egy új világot teremtettünk, mely összehasonlithatatlanul jobb a réginél. A taggyűléseken erre is ki kell térni. Nagy érdeklődéssel hallgattam Zeleznik elvtárs hozzászólását, melyből a pesszimizmus csendült ki. Ismertek az épitőipar problémai országosan, de megyeileg is. Az épitőipar rendkivül sokat fejlődött, azonban nem ura a helyzetnek, a növekvő igényeket nem tudja kielégíteni. De ez nemcsak rajtuk múlik. Itt több mindent tenni kell annak érdekében, hogy épitőiparunkat korszerűsítsük, olyan helyzetbe hozzuk, hogy a növekvő igényeknek eleget tudjon tenni. Egy múló epizódnak tűnik, de próbáljuk meg összehasonlítani azt amit Nagy Lajos elvtárs elmondott a YBKM-ről és az épitőipar jelenlegi helyzetét. Rendkivül büszkék vagyunk és azok is lehetünk arra, hogy végre Somogyban is van egy korszerű ipari üzemünk - a rádiócsőgyár. Nem ez azonban a jellemző. Más üzemeknél - különösen az építőiparban - több a probléma, de egyre több a sagitség is# Megértem egyfelől a problémákat, és tudom, nem teljes orvosság a bajokra, de az is ismert, hogy itt a megyében a Központi Bizottság hozzájárulásával a kormány és a legutóbbi hetekben a megyei tanácsunk is tőle telhetően nemcsak erkölcsi, hanem egyik-másik üzemnek jelentős anyagi segítséget is nyújtott ahhoz, hogy a célkitűzéseknek meg tudjanak felelni. Ez sokat segített az épitőipari szervezetekben is, hiszen négy év alatt Somogy megyében a kapacitásuk 70 százalékkal nőtt* Lehet, hogy az ötéves tervünk végén loo százalékkal többet produkálnak, mint a tervidőszak elején. .Ebből persze le kell vonni az árváltozásokat, de még akkor is, mintegy 6o százalékkal növekedett a termelésük és ez öt év alatt nem gyerekjáték. Nagyon sok erő, energia és becsületes munka van ebben, amit el kell ismernünk. Az épitőiparra tehát a fejlődés jellemző. Jelenleg, és ha nem tudunk segiteni, akkor tartósan egyik-másik vállalatunk nem fejlődik kielégitően - stagnál, válságban van. Minden figyelmünk arra irányul, hogy segitsünk ezeken a bajokon. Olyan következtetést azonban helytelen lenne levonni, hogy vannak eredmények, de több a hiba. En ezt igy nem tudom elfogadni. Általában az eredmények jellemzőek az életünkre, megyénkre, városainkra, járásainkra, tsz-einkre. %ncs oka a Somogy megyei épitőipari vállalatok vezetőinek sem arra, hogy elkeseredjenek. Eredményeik nekik is figyelemre méltók. Ha szabad tanácsolni, jobban és bátrabban éljenek azokkal a lehetőségekkel, melyekre Kovács Béla elvtárs utalt. Nem akarom őt megismételni. Ismert előttünk, ma már vannak a kormány által is biztosított olyan lehetőségek, amelyekkel bátrabban kell élni, és segítségükkel ki lehet es ki kell lépni a középszerűségből. Nem hazárdirozásra izgatunk senkit, hiszen ezt magunknak sem engedjük meg. Találó volt Müller elvtársnak az a megjegyzése - ha nem is pontos -,hogy ha valaki egy állami vállalat élén túlzott kockázatot vállal, végeredményben a magyar állam a kezes. szanálás vagy a csődbe-