MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1970

20. ő. e. 1970. március 2. (76-133. o.) - 1. A pártszervezetek tömegpolitikai, ideológiai és kulturális munkájának tapasztalatai a IX. kongresszus határozatai tükrében. Jelentés: 78-94 - Szóbeli kiegészítés: 95-101

14 log. Gondolok itt a televízió elterjedésére. Ha az izlést nézzük, azt kell megállapítanunk, hogy nem fejlődik kellőképpen. Nagy azemberekben még a szentimentalizmus iránti vonzalom. Még mindig elég nagy sikere van a giccsnek. Ez vonatkozik a zenére is. Ismerjük a táncdalfesztiválok divatját. A filmeknél is ugyanezt tapasztaljuk. Nézhettük akár az irodalmat is, ahol úgynevezett szórakoztató irodalmak forgalma, mind a könyvtárakban, mind pedig a könyvesboltokban messze magasan vezet az egyéb, az értékesebb irodalmi alkotásokkal szemben. Mindezek az általános megállapítások, amelyek a művelődés egészére érvényesek, természetesen a közművelődés egyes részterületeire is jellemzők. Ahhoz, hogy meghatározhassuk tehát, hogy melyek a teendőink a népmüvelés, a közművelődés területén, véleményem szerint itt az ideje, hogy komoly helyzetelemzést végezzünk. A népmüvelés tartalmát és formáit vegyük szemügyre és ne csak a felszínen mozogjunk a megállapításainkká^ hanem az alapokig próbáljunk lejutni, az okokat próbáljuk megkeresni. Eddigi felfogásunkat is bírálni kell. Helyesek-e a törekvéseink, amelyek sokszor a hagyományos formákhoz való ragaszkodásban fejeződnek ki, helyes-e a szemléletünk az egyes formák megítélését illetően, mert mindnyájan hajlamosak vagyunk arra, hogy hagyományos módon, hagyományos formákban gondolkozzunk és Ítélkezzünk, Ha ilyen elemző módon vesszük szemügyre ténykedésünket, akkor kiderülhet az, hogy a negatívnak vélt jelenség is lehet, hogy törvényszerű, lehet, hogy éppen ezért korszerű, és ha erre jutottunk, akkor adva van máris a teendőnk, hogy felfogásunkat kell módosítani. Egy-két ilyen témakörre szeretnék kitérni. A kultúra megítélése, A jelentés megállapítja, hogy visszaesett az ismeretterjesztő előadások száma, Itt elgondolkoztató az, hogy általános jelenség ez Magyarországon, akkor pedig törvényszerű és biztos, hogy közös okai vannak, amiket ki kellene deríteni. Az ismeretterjesztés feladata, hogy a megszerzett ismereteket ébrentartsa, elmélyítse, ezeknek a bővítése, korszerűsítése. Ez utóbbit szeretném nagyon nyomatékosan aláhúzni, hiszen egy újabb technikai forradalom korát éjjük. A másik oldal az, hogy az ismeretterjesztő előadások számának csökkentésével vajon visszaesett-e az emberekre ható ismeretmennyiség. Véleményem szerint egyáltalán nem, csak átrendeződött. Hallatlanul megnőtt a rádió és a televízió szerepe az emberek életében. Egyre többfajta és nagyobb példányszámú folyóirat jelenik megés vannak emberek, akik ezeket olvassák is. Tanfolyamokat szerveztünk és szervezünk most is az új mechanizmusra való előkészítés során is üzemekben, vállalatoknál és más egyéb területen a politikai életben is. Látható, hogy a hagyományos módon és tartalommal való ismeretterjesztés csak erőlködés lenne. Ezeket a tömegkommunikációs központi eszközöket kellene jobban kihasználni a műveltség terjesztésében - egyrészt központi törekvésekkel, hogy a televízió és a rádió jobban kapcsolódjon be és célszerűbben, szervezett módon segitse az ismeretterjesztést. Ehhez kapcsolódóan elengedhetetlen lenne ahelyi feldolgozás aktívabbá tétele is. A népmüvelésben nem használjuk ki kellő módon a kiscsoportos foglalkozásokat, beszélgetéseket. A nagy tömegbe csőditett hallgatóság egy ismeretterjesztő előadáson soha nem aktív. Ugyanolyan passzív befogadó AÖ£