MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1969

19. ő. e. 1969. július 4. (2-70. o.) - 1. A központi bizottság 1968. június 26-27-i ülése. Szóbeli tájékoztató: 4-45

27 Ehhez még hozzáfűzte: A Szovjetunió szerepének helyes értékelése a mi pártunk részéről nem új kérdés. Mi szerintünk - és ez meggyőződésünk-, a Szovjetunióhoz való viszony nem egyszerűen csak a szovjet államhoz való viszony kérdése, hanem szorosan érinti a kom munista világmozgalom, a szocialista világrendszer sorsát, az egész emberiség progresszív harcának kimenetelét. A tanácskozás előkészitő időszakában és a tanácskozáson egyaránt szemtanúi lehettünk annak és éreztük,hogy új, tisztultabb, bensőségesebb formában erősödött és növekedett a Szovjetunió iránti tisztelet, megbecsülés, bizalom és annak a különleges szerepnek a megértése, amit a Szovjetunió betölt a világ összes haladó mozgalmának és progressziv törekvésének segitésében. Ennek igen nagy politikai jelentősége van és lesz a jövőben is. Lehet filozófiai-elméleti vonatk zásban feltenni azt a kérdést, hog^

r van-e központ, vag.;; nincs, van-e vezérpárt, vagy nincs, - bár igy kimondva, hogy vezérpárt, soha nem is volt. De azért valamiféle tömörülésnek mindig kell léteznie. Mihden hadseregnek volt is, lesz is zászlóvivője. Es meg kell mondani, hogy ez a szerep a jövőben is a Szovjetunióra vár, A kommunista világforradalom zászlóvivője, élenhaladó csapata a Szovjetunió és nyilván az lesz a jövőben is. Ez az elismerés, ennek a szerepnek a méltatása a tanácskozáson minden presszió, kincstári illendőség nélkül jutott kifejezésre, s ez rendkívül fontos. Azt hiszem, hogy ez nagy erőnyeresége mozgámunknak. Azon kell munkálkodnunk, hogy ez a jövőben is igy legyen. Bebizonyosodott, hogy lehetséges a pártok, a szocialista országok önállóságát, függetlenségét tiszteletben tartani és egyidejűleg fenntartani, ápolni a bizalmat a Szovjetunió iránt. Ez nélkülözhetetlen előfeltétele a kommunista világmozgalom eredményes működésének, ugyanakor jól összefér a kapcsolatainkban megerősödő demokratikus módszerekkel. Bár tételesen nem mondható ki, de az általános és szabad vitából, a különböző pártok álláspontjának öszszegezéséből az tűnik ki, hogy a tanácskozáson erősödött a proletárinternacionalizmus. Ezzel szemben tért vesztett a nemzeti elzárkózás és vissza lett utasítva a nacionalizmus. Megemlítette, hogy a pártok többsége nem régen ostorozta a nemzeti korlátoltságot és a nacionalizmust, mint a mozgalmunkra káros nézeteket és irányelveket. A lényeg az, hogy az internacionalizmus erősödött, ezzel szemben a nemzeti elzárkózás, a na-