MSZMP Somogy Megyei Pártbizottságának ülései (XXXV.1.b) 1969
19. ő. e. 1969. július 4. (2-70. o.) - 1. A központi bizottság 1968. június 26-27-i ülése. Szóbeli tájékoztató: 4-45
24 Teljesen világossá vált az is, hogy a pártokban és a pártok között egység van az imperialistákkal szemben; erős az óhaj és a törekvés az akcióegység kikovácsolására, a kommunista és munkáspártok együttműködésének erősítésére. Az egységtörekvés abban is kifejezésre jutott, hogy az a bizottság, amely 13 párt, köztük a mi pártunk képviselőiből még az előkészítés időszakában alakult azért, hogy megvizsgálja egj antiimperialista világtalálkozó megszervezésének lehetőségét és reális feltételeit -, nem oszlott fel, hanem megbizást kapott a további vizsgálódásra. Most tehát a nemzetközi tanácskozás bevejezése után is van egy olyan bizottság, amely kézben tartja a kezdeményezést és dolgozni fog azért, hogy az antiimperialista harcot, amely az emberiség, a haladás, a béke egyetemes érdeke, mind szélesebb körre terjessze ki. Ebben a kérdésben - feltehetően - erősiteni fogja az együttműködést a nem marxista szervezetekkel és mozgalmakkal. Mindent egybevetve, sokkal nagyobb és őszintébb a mostani egység, mint volt az 1960-as tanácskozáson. Aki részt vett azon is - mint tanú - jól tudja ezt. Központi Bizottságunk ismeri, utalt rá, mert pontosan beszámoltunk, hogy a szembenálás már akkor jelentkezett a kínaiakkal ? az albánokkal és egyes más pártokkal. Végül komprommiSBzumból - mi az egység külső dokumentálásának céljából, a kinaiak most már bizonyos, hogy kifejezetten taktikai és félrevezetési szándékból - mindannyian aláirtuk a helyzetértékelő dokumentumot. A sajtóban akkor semmi nem jelent meg a vitáról. Most a vitánk is nyilvánosságot kapott. Ez valóban igazi és szilárduló egység, amely az előkészítés egész időszakában növekedett, s magán a tanácskozáson még szorosabb lett. Mólyen meg vagyok győződve arról, hogy a tanácskozás után ez az olyannyira szükséges folyamat még jobban kibontakozik. A román álláspont a tanácskozáson elszigetelődött. Magatartásukkal kapcsolatban azonban azt is látnunk kell, hogy annyi vita, gyötrelem és minden egyéb után a románok a Varsói Szerződés kapcsán korrigálták álláspontjukat, előre léptek egyet és hozzájárultak a budapesti ülés eredményességéhez, a vitatott kérdések rendezéséhez; ötéves vi£ a után a KGST-ben is módosították pozíciójukat és hozzájárultak az ülés sikeréhez, az egyhangú döntéshez. Gondoljunk arra, hogy a budapesti Konzultatív Találkozóról még mindenkire neheztelve kivonultak, végülis visszajöttek, a nagy ta-
